Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Horváth Sándor: A kapu és a határ: mindennapi Sztálinváros Ismerteti: NAGY ÁGNES

HORVÁTH SÁNDOR A kapu és a határ: mindennapi Sztálinváros Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 2004. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 34.) 244 p. Horváth Sándor könyve többszörösen is fontos eseménye a hazai társadalomtörténet-írásnak. A szocializmus mikrokozmoszaként értelmezett Sztálinvárosra irányuló kutatása a magyar társadalomtörténetnek ahhoz a hagyományához illeszkedik, amely egyidejűleg kezdte önmagát a megsokszorozódó nemzetközi társadalomtörténeti irányzatok hazai recepciójának folyamatában megszervezni, és az 1945 utáni magyar társadalmat vizsgálat tárgyává tenni. Ugyanakkor a társadalomtörténet-íráson belül fontos eseménye annak a várostörténetnek is, amely az 1980-1990-es évek fordulójától a makroszintű folyamatokban gondolkodó társadalomtudományos várostörténettel szemben a várost mikroközösségként értelmező szemlélet felé fordulva él át megújulást. Különös hangsúlyt pedig kettős vállalása ad neki. Egyrészt az Alltagsgeschichtet, azaz egy olyan társadalomtörténeti irányzatot választ hivatkozási pontjának, amelynek hazai recepciója az eddigiekben meglehetősen passzív volt. Másrészt az elemzési módszerek mellett a történetírói narratíva megújítására is kísérletet tesz. Értelemszerűen vetődik fel a kérdés, hogy A kapu és a határ milyen helyet foglal el azoknak a társadalomtörténeti irányzatoknak - Alltagsgeschichte, történeti antropológia és mikrotörténelem - a hazai recepciójában, amelyek szemléletileg ösztönözték a szerzőt, az alkalmazott módszerek révén mennyiben tud választ adni a feltett kérdésekre, és nem utolsósorban, hogy valóban alternatívát kínál-e a történeti narratíva megújításában. A diktatórikus hatalmi akarat és a társadalom mindennapi szerveződése egymáshoz való viszonyának vizsgálata az Alltagsgeschichte tipikus kérdésfeltevése. „... az állam szinte mindent meghatározni szándékozó törekvéseivel szemben a város lakói miként voltak képesek megőrizni viszonylagos szabadságukat és autonómiájukat." (7. p.) A nácizmus és az NDK társadalmát alulnézetből, az átlagemberek mindennapi tapasztalataiban (Erfahrungsgeschichte) megérteni szándékozó irányzat a diktatúra mindennapi életbe való behatolásának határait, az átlagemberek válaszaikban kirajzolódó mozgásterét, a diktatúrával szembeni autonómiáját, „önfejűségét" (Eigensinn) tanulmányozza. Az Alltagsgeschichte elméleti szinten zajló hazai recepciója folytán e fogalmak, bár csak passzív szinten, de jelen vannak a hazai társadalomtörténetben is. Ugyanakkor egyetlen, az Alltagsgeschichét képviselő empirikus munka sem jelent még meg fordításban Magyarországon, és a gyakorlat szintjén Horváth Sándor Sztálinváros-kutatása az első, amely reflektál rá. Bár elméleti-módszertani preferenciáinak kijelölésekor az Alltagsgeschichte mellett a két másik, már említett irányzatot is megnevezi - ahol is a történeti antropológia valójában a városantropológiai hagyományt fedi némiképp félrevezetően -, közülük az Alltagsgeschichte az, amelynek fogalmait használja, és amelynek gyakorlatát bibliográfiai hivatkozásai alapján ítélve a legjobban ismeri. Az Alltagsgeschichte „Erfahmngsgeschichte"-fogalmát alkalmazza akkor is, amikor a diktatúra hétköznapjainak megélését, az átlagemberek mindennapi tapasz-