Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
MŰHELY - Szívós Erika: „Az európai város komparatív szemszögből." Beszámoló a VII. Nemzetközi Várostörténeti Konferenciáról. (Athén-Pireusz, 2004. október 27-30.)
kesztésében hamarosan külön kötet formájában is megjelennek), illetve a várostörténet oktatásával kapcsolatos módszereiket, ötleteiket cserélték ki egymással. Összegzésképp pozitív és negatív dolgok egyaránt említhetők. A helyszín, különösen az őszi évszakban, ideális volt, és a résztvevők élvezhették a nyári olimpiai játékokra rendbehozott Athén minden előnyét. A szervezés ellen sem merülhetett fel kifogás, hála a konferencia helyszínéül szolgáló Panteion Egyetem diákjaiból verbuválódott számos önkéntesnek, valamint a konferencia elnökasszonyának, Dr. Lydia Sapounaki-Dracakinak. A szervezők nemcsak az étkezést és a fogadásokat oldották meg igen színvonalasan, hanem néhány élvezetes városnéző kirándulást is szerveztek. Ezek közül kiemelkedett az ókori Mükéné romjainál tett látogatás, melyet valódi élménnyé tett a szakavatott idegenvezetés és a helyi történeti kiállítás látogatóbarát professzionalizmusa. Tartalmilag, szakmailag a konferenciának egyértelműen pozitív eredménye volt a különféle diszciplínák közötti termékeny kommunikáció. A kortárs városkutatással és a gyakorlati területekkel való számos kapcsolódási lehetőség azt mutatta, hogy a várostörténet akár a városról folytatott kortárs diskurzusok egyfajta fókuszpontjává is válhat. Ilyen értelemben a nemzetközi bizottság, illetve a konferenciaszervezők nyitottsága a közelmúltbeli és teljesen mai témák iránt helyes stratégiának bizonyult. Jellemző, hogy a szekciók szétcsettsége nem ott és akkor volt a legjellemzőbb, ahol és amikor más-más szakterületek képviselőinek előadási követték egymást, sőt, a párbeszéd gyakran épp ezekben az esetekben volt a legélénkebb. A nagy konferenciák visszatérő problémája, hogy tudniillik az előadók gyakran elbeszélnek egymás mellett, sokkal inkább egyes szekciószervezők koncepciótlanságának, illetve a kijelölt témák olykor túl tág mivoltának volt köszönhető. Ebben az értelemben a szekció címének, témájának megfogalmazása, a leendő résztvevők tervezett előadásainak valamelyes összehangolása kulcskérdés, amint az a konferencián többekben is megfogalmazódott. Tóth Árpád a 2002. évi edinburgh-i konferenciáról tudósítva szomorúan konstatálta, hogy az akkori magyar és más kelet-európai résztvevők száma eltörpült a nyugat-európaiakéhoz képest. A 2004-es athéni konferencia mérlegét megvonva sajnos hasonló eredményre jutunk, bár a közép- és kelet-európaiak abszolút számokban mérve ezúttal többen voltak. A távolmaradás sajnos nagyrészt anyagi okokra vezethető vissza. Az EAUH-nak, az előzetes ígéretekkel ellentétben, nem álltak rendelkezésérc olyan források, amelyekből az Európai Unióhoz frissen csatlakozott országok tudósainak, illetve kelctebbi kollégáiknak jelentkezését ösztönözhették volna; az c régiókból érkezők számára pedig továbbra is komoly tehertételt jelent az önerős részvétel. Munkahelyi támogatásra az ingatag anyagi helyzetű magyar egyetemeken és más költségvetési intézményekben az utóbbi években nem is gondolhattak a kutatók, de e sorok írójának - az athéni konferencia egyetlen magyar előadójának - olybá tűnt, hogy Közép-Kelet-Európában másutt sem sokkal jobb a helyzet. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a jelenlévő közép- és kelet-európaiak, valamint a régió iránt kutatóként elkötelezett nyugat-európaiak körében felmerült a szorosabb együttműködés lehetősége is. Például olyan formában, hogy a soron következő,
