Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
IN MEMORIAM BENDA GYULA - Benda Gyula: A nemesi communitas és a nemesi jogú népesség Keszthelyen
szik körül. Innen - figyelembe véve ezek közelségét - kevés család költözött be. Nemesvitáról származott be Törcky csizmadia. A Móricz család KarakószÖrcsökröl származik, Keszthelyre Tekenyéröl költözött be. Távolabbról, Rósásszegről költözött be Egyed István varga. A Rédeyek Sümegről jöttek, a szőlőhegyen éltek kinn. A Talabér család jellemző foglalkozása a molnár mesterség, amelyik nagyarányú térbeli mobilitással jár együtt, a 18. század végétől jelen vannak Keszthelyen, főleg szőlőbirtokosként, de nem telepednek meg. Kelcsecs Balázs Zágráb megyei bizonyságlevéllel igazolta 1828. január 21-én nemességét. Pados Antal Vas megyéből származott, innen települt át a Sipos família is 1795-ben, de a Szalay családok egyike is innen érkezett. A beköltöző kisnemesek általában iparosok: a már említett csizmadia, varga mellett említhetjük Hajgató takácsot, Böröndy Farkast, Márkus fazekast. E beköltözők egyszerre integrálódnak szakmájukban (társadalmi kapcsolataikat is cz határozza meg), s vállalnak szerepet a nemesi communitásban is. A 19. században a másik beköltöző csoport az uradalmi tisztviselő. A központi birtokigazgatás élén álló tisztek, az értelmiségi szakemberek között számos régi vagy újabb nemes található. Némelyikük (pl. Mesterházy) régi patinás középbirtokos nemesi családból származik, de valós vagyoni helyzetüket nem ismerjük. Feltevésünk szerint már elsősorban értelmiségi szaktudásuk révén érvényesülnek. Megkülönböztetheti a nemességet mezővárosi plebejus társaitól az eltérő emelkedési lehetőség, a tanulás révén, megyei szolgálat segítségével való kiemelkedés. Ennek sincs bizonyíthatóan nagy szerepe. A nemesek esetében a választóvonal nem a plebejus és nobilis között húzható meg, hanem a középosztály felé tartó értelmiségi, uradalmi alkalmazott, megyei tisztségviselő és a város társadalmában foglalkozása, vagyoni helyzete, törzsökösségc vagy frissen bevándorolt volta által betagolt kisnemesek között. Keszthelyen nagy számban éltek olyanok, akiknek anyjuk nemes volt. Agilis csoport azonban nem alakult ki, mivel nemesi tulajdont nem bírtak. A keszthelyi nemesi communitas működését alig ismeljük, a szétszóródott iratanyag miatt nehezen is vizsgálható. 33 A communitast a bíró, öregbíró (a későbbiekben főhadnagy, hadnagy) és az esküdtek (tanácsosok) irányították. 1831-ből fennmaradt névsor szerint az öregbíró mellett öt vagy hat öregesküdt és öt kisesküdt alkotta a választott vezetőséget. Az írásbeli teendőket a jegyző végezte, aki gyakran az egyik esküdt volt. A nemesi communitas alkalmazottja volt a kisbíró (alhadnagy), valamint az 1840-cs években feltűnő két borbíró. A tisztújítást az 1840-cs években október végével, november elsejével tartották a járási szolgabíró jelenlétében. Feltételezhetjük, hogy a mezővároshoz hasonlóan korábban is ez volt a választás időpontja. 33 A nemesi communitas örvendetesen bővülő irodalmában mai napig alapvető Degré Alajos munkássága: DEGRÉ 1976. Ujabban Hudi József számos tanulmányban foglalkozott a dunántúli nemesi községekkel: HUDI 1993., HUDI 1994., HUDI 1995a., HUDI 1995b. Az alföldi városokban működő, kevésbé fejlett nemesi önigazgatásra lásd RÁcz 1988.
