Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
INTERJÚ - A „Budapest történetének okleveles emlékei" munkálatai az 1950-1960-as években. Interjú Kubinyi András akadémikussal. (Készítették: Kis Péter-Kenyeres István-Petrik Iván)
neti Múzeum profiljához - hogy elkészítsük a magyar középkori pecsétkorpuszt, és létrehozzunk egy pecsétgipszmásolat-gyüjteményt. Kumorovitz ebbe a dologba belement, és valóban, hajói emlékszem, közel kétezer gipszmásolatot készített el, ami ma is a BTM-ben van. Ezt azért kellett előre bocsátanom, mert Gerevich közben megalapította az Akadémiai Régészeti Intézetet, és egy személyben két intézményt nem vezethetett, úgyhogy otthagyta a BTM főigazgatóságát. A „Budapest története" irányítását megtartotta, de kellett egy új főigazgató. Volt egy, mondjuk így, legújabbkori történész, aki a Pártörténcti Intézetnek vagy a Munkásmozgalmi Múzeumnak volt a munkatársa, majd '56-ban az egyik pufajkás ezrednek a párttitkára lett. Különben, ettől függetlenül, jó szándékú ember volt. Valamilyen egyetemi végzettséggel is rendelkezett, hogy nappalin vagy estin, azt nem tudom, de akkor párttörténész aspiráns volt. '56 után azonban megszüntették a párttörténész aspirantúrát, tehát neki végeredményben semmiféle tudományos fokozata nem volt. Először a Munkásmozgalmi Múzeumben igazgatóhelyettesnek tették meg '56-ban vagy '57-ben, valamikor, amikor az első budapesti karhatalmi ezred feloszlott, és már nem volt szükség párttitkárra ott. Amikor pedig a Gerevich elment, ő lett a BTM-ben a főigazgató. Tarjányi Sándornak hívták 9 , különben egy jászsági vagy kiskunsági, de mindenképpen egy valamikor a 17. század elején nemesített családból származott. Mindenesetre új főigazgatóként szembekerült azzal a helyzettel, hogy Gerevich nemcsak a főigazgató volt, hanem a Középkori Osztály vezetője is. Kellett tehát egy új osztályvezető. Tarjányi körülnézett, és kiderült, hogy a Középkori Osztályon egyetlen tudományos fokozattal rendelkező ember van, ez pedig Kumorovitz Bernát. Ráadásul nemcsakhogy tudományos fokozattal rendelkezik, hanem nagydoktor. Tarjányinak megvoltak a politikai kapcsolatai, megtehette, hogy kinevezi Kumorovitzot a Középkori Osztály vezetőjének. Kumorovitz azonban rosszul érezte magát, mert ő soha nem foglalkozott budapesti témákkal, akkor kezdett el ilyesmiket írni, amik később a Tanulmányok Budapest Múltjából köteteiben jelentek meg. De hát ott volt az oklevéltár, és arra gondolt, miért ne lehetne ezt a munkát folytatni. Tarjányinak ezt előadta, aki ebbe belement, aztán Mályusszal is tárgyaltak, végül is megállapodtak abban, hogy osszuk szét az anyagot több szerző között, és ezek mindegyike elkészíti a maga kötetét. Hozzátartozik ehhez az, hogy abból indultunk ki - azért beszélek többes számban, mert Kumorovitz-cal közösen dolgoztuk ki a koncepciót -, hogy az Árpád-kort egyelőre hagyjuk, mert abból már van egy kötet. Megtartva Mályusznak az előzetes elképzelését, mi kerül be teljes szövegben, mi kerül be regcsztákban, csak egy probléma volt, hogy főleg a 14. század közepétől kezdve egyre több volt a német nyelvű oklevél. Mit csináljunk a német nyelvű oklevelekkel? Két eshetőség merült fel. Az egyik az volt, hogy kiadjuk egy középkori némethez értő embernek a német szövegeket, és egy külön kötetben jelentetjük meg. Ennek a külföldi eladhatósága miatt lett volna értelme. Ez azonban csak olyan másodlagos gondolat volt, ami végül elsődlegessé vált sajnos. Az elsődleges véleményünk az volt, hogy a 9 A BTM főigazgatója 1961-1972 között.
