Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

INTERJÚ - A „Budapest történetének okleveles emlékei" munkálatai az 1950-1960-as években. Interjú Kubinyi András akadémikussal. (Készítették: Kis Péter-Kenyeres István-Petrik Iván)

nemet nyelvű okleveleket be kell rakni a megfelelő kötet, megfelelő helyére, azaz ugyan X. készíti el a kötetet, de fel lett volna tüntetve, hogy a német nyelvű részt Y. készítette. Ezzel tényleg együtt lettek volna a német és a latin szövegek. Mindenesetre szét kellett osztanunk az anyagot. Az én feladatom volt, hogy megnézzem nagyjából a rendelkezésünkre álló okleveleknek a számát, és próbáljam ezt valahogy felosztani. A következő emberek között lett felosztva az anyag: Bertényi Iván kapta meg 1301-től, hajói emlékszem, 1382-ig. A következő kötet, 1439-ig a Kumorovitzé, őt követte 1470-ig Bónis, ezután jöttem én 1470-1500-ig, majd utánam Szakály Ferenc-ott nem tudom, hogy hol volt pontosan az időhatár -, az utolsó kötet pedig Ladányi Erzsébeté volt. BFL: A köteleknek ez a felosztása a hatvanas évek elején történt? KA: Nem, inkább a hatvanas évek második felére esett. Kumorovitznak is idő kellett, amíg ezt elfogadtatta a Tarjányival. Tehát Kumorovitz osztályvezetői kinevezése után nem azonnal indult meg a munka. Egyébként Szakály is, Ladányi is, Bertényi is frissen végzett emberek voltak, Kumorovitz mindegyiket tanította, ezért választotta őket. Bónis György akkor már ugye ki volt rúgva a Szegedi Egyetemről. Na most akkor felmerült megint a német anyag kérdése. Mollay Károly nem vállalta, csak a lektorálást, de az ő javaslatára Baraczka Istvánnak adták a munkát, aki a Fővárosi Levéltár igazgatója volt, és valamikor abban az időben távolították el a Levéltárból.

10 Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy a német anyagot ketté kell választani. Egyrészt a különböző német nyelvű oklevelekre: Buda, Pozsony, Sopron, Kassa stb. német nyelvű budai vonatkozású okleveleire, valamint a nem okleveles forrásanyagra. Van ugyanis egy rettenetesen fontos forrás, a budai mészáros céh protocolluma, ami nálatok, a BFL-ben van, és amit Baraczka a rá kiosztott penzumából egyedül végzett cl teljesen. Ez egy tökéletesen kész kézirat volt, és arra gondoltunk, hogy külön kötetben adjuk ki, „Források Budapest Múltjából" vagy valami ilyen címmel. Teljesen marhaság lett volna ezt az 1500-1529-ig terjedő időszakot évenként szétbontani. Világos volt, hogy nem érdemes széttrancsírozni ezt az anyagot, hanem egyben kell tartani, teljes szövegben közölni, és az oklevéltár megfelelő kötetében utalni rá. Ez azonban végül is nem történt meg. Mollay Károly javasolta Baraczkát, akinek a német paleográfiai tudásáról nagyon jó véleménnyel volt. Igen ám, de Karcsi bácsi nyelvész volt, és ragaszkodott a betűhív közléshez, ami sokszor értelmetlen. Baraczka nyilvánvalóan nem teljesen betűhíven közölte a forrást, ezért Mollay állandóan ellenállt, hogy ez így megjelenjen. Nagy kár, mert az, hogy egy céhnek megmaradt a középkori jegyzőkönyve, külföldön is ritkaság. BFL: Hogyan folyt a munka? KA: Az anyagot szétosztottuk, és elkezdtük az oklevelek átírását. Mindig minden szöveget össze kellett olvasni, és az összeolvasó a társaság valamelyik másik tagja volt. Talán Bónis és Szakály olvastak együtt össze, én meg a Ladányival, de nem vagyok 10 Baraczka István 1959-1969 között vezette a Fővárosi Levéltárat.