Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
INTERJÚ - A „Budapest történetének okleveles emlékei" munkálatai az 1950-1960-as években. Interjú Kubinyi András akadémikussal. (Készítették: Kis Péter-Kenyeres István-Petrik Iván)
számára kellett cédulázni. Az így készült tanulmányokat Székely meg is jelentette. 4 Ez nagyon jó dolog volt, mert én például havi 300 Ft.-ot kaptam, ami az akkori időben szép összeg volt. Amikor levéltáros lettem '52-ben, 968 Ft volt a fizetésem. Nem akarom tovább részletezni a munkaközösségekkel kapcsolatos dolgokat, ahogy mondtam, ezekben részben kibukott professzorok dolgoztak, mint Mályusz, aki csak 1954-ben került a Történettudományi Intézetbe, vagy ex-szerzetesek, mint Kumorovitz. Mindenesetre Gerevich kezdeményezésére, a Budapest története megírásának irányítására létrehoztak egy szerkesztőbizottságot. Ennek a névsorát meg lehet állapítani a Tanulmányok Budapest Múltjából 12. kötetéből. Én lettem a szerkesztőbizottság segédtitkára. A szerkesztőbizottság titkára Gerevich lett, az elnöke pedig a Fővárosi Tanács illetékes elnökhelyettese, akkor Pesta László 5 , majd utána Gyalmos János 6 . Aztán amikor Gyalmos Jánost a BTM-hez rakták a tanácstól, ő megtartotta a szerkesztőbizottsági elnökségét. A szerkesztőbizottságban a legkülönbözőbb szakemberek ültek össze, középkorosoktól legújabbkorosokig, és itt is munkaközösségeket hoztak létre. A terv az volt, hogy ezek a munkaközösségek előkészítik a „Budapest története" későbbi megírását, azaz részint előtanulmányokat készítenek, részint a forrásgyűjtést végzik. Ez tulajdonképpen az előbb említett egyetemi tankönyv előkészítésének a mintájára jött létre. Mályusznak volt ugyan egy kéziratos középkori Budapest története, de vele közölték, hogy azt a szöveget nem lehet kiadni. Ezután felosztották a középkort különböző szerzők között, amelyben az eredeti felállás szerint Györffy írta az Árpád-kort, Székely az Anjou-kort, Mályusz a Zsigmond-kort, a késő középkort megint Székely, és az 1526 és 1541 közötti időszakot adták nekem. A vége az lett, hogy Mályusz kilépett a vállalkozásból, Székely nem készítette el az ő részét, ezeket nekem kellett átvenni, úgy hogy az 1973-ban megjelent kötetben én írtam meg Györffy után mindent egészen 1541-ig. Ehhez viszont először is össze kellett állítani a forrásanyagot. Mályusz előjött azzal a javaslattal, hogy a Csánki-féle gyűjtést kellene folytatni. A Csánki-féle gyűjtés azonban, Mályusz szerint is, nem volt egészen megfelelő. Egyrészt azért, mert nem foglalkozott az azóta Budapesthez csatolt területekkel, amelyeket szintén fel kell dolgozni, ez teljesen nyilvánvaló volt. Másrészt akkorra rengeteg új levéltári anyag gyűlt össze. Harmadrészt pedig a Gárdonyi által kiadott kötetben 7 ugyan „in extenso" közölték az okleveleket, de elkövették azt, az utólag nézve nem egészen egészséges dolgot, hogy amennyiben az oklevélben több dologról van szó, kihagyták a nem kifejezetten Budapest történetére vonatkozó részeket. Ha kézbe vesszük a „Gárdonyit", az oklevélszövegekben néha vízszintes vonalakat lehet találni, 4 Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk.: SZÉKELY GYÖRGY. írták: FÜGEDI ERIK, GYÖRFFY GYÖRGY, MÁLYUSZ ELEMÉR, SZÉKELY GYÖRGY. Budapest, 1953. 5 Pesta László (1902-1998) orvos, politikus. 1950-1964 között a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese. 6 Gyalmos János (1910-1972) tanár. 1958-1964 között a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese, 1965-1972 a BTM főigazgató-helyettese. 7 Budapest történetének okleveles emlékei. I. (1148-1301). CSÁNKY DEZSŐ gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte GÁRDONYI ALBERT. Budapest, 1936.
