Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Beluszky Pál: Az (egykori) szabad királyi városok a dualizmus kori városhálózatban

Hierarchia szint „Modern" városok Tradicionális városok 18. Csíkszereda Tax 19. Kézdivásárhely Tax A 20. Vajdahunyad Tax L 21. Hátszeg Tax S 22. Abrudbánya Tax Ó 23. Breznóbánya 24. Szomolnok B S 25. Németi ipcse B z 26. Svedlér B I 27. Stósz B N 28. Bélabánya T 29. Szakolca 30. Bakar (?) Becslés; P = püspöki város; B = bányaváros; Tax = taxas város Erdélyben; H = határőrvidék privilegizált városa; Pm = privilegizált mezőváros. A kurzívval szedett települések példaként említett mezővárosok vagy községek. A polgári városfejlődési korszakban is sikeresek e városok; kizárólag közülük kerültek ki a századelő regionális központjai, s az 1910-es hierarchikus rangsorban közülük 19 az első 24 város között található. A 19. és a 20. század eleje között mindössze két, az „elitbe" sorolt volt szabad királyi város pozíciója romlott látványosan: Komáromé és Selmecbányáé. Az előbbi virágkora épp a 19. század elejére esett, amikor a terménykereskedelem jelentősebb központjai a hajózható folyók mellé húzódtak, s Komárom ekkor a lóvontatású dunai hajózás legfontosabb bázisa, gabonakereskedő város (Gyimesi Sándor rangsorában a 13. helyet foglalta el!), ám már a gőzhajózás térhódítása nyomán háttérbe szorult, majd a vasúthálózat kiépítése után terménykereskedelme, a város „húzóágazata" eljelentéktelcnedett, 1910-ben városi funkciói alapján már csak a 40. helyen találjuk a rangsorban. Selmecbányának, a 15-18. század egyik legnépesebb s gazdaságilag legjelentősebb bányavárosának látványos hanyatlása pedig a nemesfémkészletek kimerülésével, az aranybányászat megszűntével kapcsolatos; lélekszáma is csökkent, a szerényebb középvárosok közé süllyedt (1910-ben a hierarchikus rangsor 92. helyén). A csoporton belül csökkent Eger településhálózati szerepe is. Jelentősen javított pozícióján-a 29. helyről a 12.-re „jött fel" -a modem funkciókra, terménykereskedelemre, pénzintézetekre, innovatív gyáriparra szert tevő Arad és Nagyvárad (a 23. helyről a 9.-re emelkedve). Az is tükrözi e városcsoport sikerességét, versenyképességét, hogy a lemorzsolódott Komáromot és Selmecbányát nem számítva, csak kevés város emelkedett közéjük a polgári korban: Miskolc, mely várost már a 19. század elején az elithez számítottuk, a megyeszékhelyek növekvő városfejlesztő hatásából s a vasúti csomóponttá válásból egyaránt profitáló Szombathely és Kaposvár, valamint Máramarossziget, Szolnok, Nagybecskerek és Eperjes, valamennyi feltörekvő megyeszékhely, forgalmi vagy oktatási-szellemi központ (mint Eperjes). Vagyis az 1848-ig sikeres szabad királyi városok, kevés kivétellel megőrizték előkelő pozícióikat a vá-