Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Beluszky Pál: Az (egykori) szabad királyi városok a dualizmus kori városhálózatban

BELUSZKY PÁL AZ (EGYKORI) SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK A DUALIZMUS KORI VÁROSHÁLÓZATBAN Hálás feladatnak tűnik szemügyre venni a szabad királyi városok pályaívét, a településhálózatban elfoglalt pozícióik módosulását rendi kiváltságaik elvesztése után, a polgári korszakban. A polgári forradalom és az első világháború között az ország térszerkezete és városhálózata gyors átalakuláson esett át; ezt egyrészt a társadalmi-politikai berendezkedés változása, másrészt a hazánkban ezzel majd egyidőben megjelenő gazdasági, technológiai modernizáció váltotta ki: A polgári forradalmat követően a társadalmi és politikai berendezkedés gyökeres változása merőben új feltételeket teremtett a településfejlődés számára is. Megszűnt a települések feudális kori jogállása, a települések szélesebb köre számára megnyílt az út a települési autonómia megszerzése felé. A gazdaság rendi korlátainak megszüntetése (pl. a feudális tulajdonviszonyok, a céhek által korlátozott iparfejlődés [az „iparszabadság" korlátozása], a tőkés gazdaság jogi feltételeinek hiánya stb.) a gazdaság fejlődésében, s annak regionális vonatkozásaiban is szabadversenyes viszonyokat teremtett, s ennek folyományaként a településfejlődésben is a „szabad verseny" vált meghatározó tényezővé. A kiegyezés után, a polgári közigazgatás kiépítése nyomán a közigazgatás település(város)fejlesztő szerepe megnövekedett. Erdély „uniójával", a határőrvidék felszámolásával, a Horvátországgal való viszony rendezésével (1868) az ország közigazgatási egysége helyreállt. A polgári berendezkedés megszüntette a feudális kor igazgatási sokszínűségét; a középfokú igazgatást egységesen a megyék illetve a „rangosabb" városok, a törvényhatósági joggal rendelkezők látták el. Egyszerűsítették a települések jogállásának feudáliskori kuszaságát, alaposan megrostálták a valamilyen városi joggal rendelkező települések körét (a kiegyezéskor 888 városi rangú település közül mindössze 131 tartotta meg városi jogállását - lásd alább). A polgári igazgatás regionális szerepkörű székhelyeinek, városi funkciójú intézményeinek „telephelyválasztása" közvetlenül-közvetve ösztönözhette a városi fejlődést: Az igazgatási székhellyé válás egy sor „városi" szerepkörű intézmény letelepedését eredményezte - alispáni ill. szolgabírói hivatalok, adóhivatalok, bíróságok, telekkönyvi hivatalok, pénzügyőrség, csendőrség-rendőrség, államépítészeti, kultúrmérnöki hivatalok, tisztiorvosi hivatalok, tankerületi igazgatóságok és így tovább. Ez pedig köztisztviselői réteg letelepedését-kialakulását vonta maga után. E réteg fogyasztásával, igényeivel, érdekérvényesítő képességeivel, építkezéseiTJRBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV I. 2006. 269-288. p.