Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

IN MEMORIAM BENDA GYULA - Benda Gyula: A nemesi communitas és a nemesi jogú népesség Keszthelyen

A házasságok későbbi részletesebb elemzése megint csak finom elkülönülést tár fel. Egy társadalmilag nagyon zárt, a legtöbbször éppen ezért exogám csoport mellett egy sokkal inkább a helyi társadalomban feloldódó, s így rendileg lefelé házasadó kört rajzolhatunk fel. A nemesi birtokos és tisztviselő csoport Keszthelyen a 18. század közepén meggyengül. Egyértelműen veszít súlyából azáltal, hogy anyagi nehézségei, a Festeticsek feltehető nyomása miatt elveszti városi birtokait. Lassan elköltözik, kihúzódik a városból. Horváth László 1764-ben Keszthelyen halt meg, gyerekei azonban kifelé házasodtak. A Marton család esetében a lesüllyedés jeleit láthatjuk. Taksás nemesekké lesznek, lányaik férjei pedig már gyakran adózó (bár hasonló nemesi) környezetből jönnek, A későbbiekben ez a csoport eltűnik a városból, s csak vendégként jelenik meg egy-egy családi ünnepségre, fogadásra vagy a Helikon ünnepségekre. A Festeticsek udvara marad, időnként nagyjelentőségre tesz szert, de egyre jobban elkülönül a várostól. A nemességen belül más szokásrendi csoport nem alakult ki, az elkülönülésnek a legtöbb területen nem alakult ki alapja. A nemesi lakosság politikai-igazgatási elkülönülése ellenére nem alkotott külön testületet birtokosként. A földesúrhoz való viszonyban nem tért el a nem nemes lakosoktól. Házaik után ugyanúgy cenzust fizettek és robottal tartoztak, mint társaik.

31 Birtokaik szinte kizárólag dézsmás vagy hegy vámos szőlőkbből álltak, e téren sem váltak el tehát a nem privilegizált lakosoktól. A hegyközségek igazgatásában nem nemes társaikkal közösen vettek részt. Mivel foglalkozás és vagyon szerint erősen tagolt közösség volt, külön érdekkel tagjai e területeken sem bírtak. A foglalkozást tekintve nincs jellegzetesen nemesi csoport. A helybeli kisnemesség megélhetését elsősorban a föld, a szőlő biztosította. Ehhez nem nemes mezővárosi társaikhoz hasonló módon jutottak hozzá. Két-három család a halászcéhben is mindig megtalálható. Mellettük egyre nagyobb arányban kézművesek költöztek be, illetve egyes családokban a fiúk mesterséget tanultak. 1784-ben az úrbéres összeírás 4 halász mellett 4 nemes szabót, 2 szűrszabót, 2 takácsot és egy-egy bognárt, szíjgyártót, szűcsöt, vargát és bognárt nevez meg. A 65 nemes háztartásfő között ekkor az iparosok aránya még kisebb mint a mezővárosban. Az 1826. évi házösszeírásban 27 nemes kézművest azonosíthatunk. 1836-ban húszan fizetnek mesterség után. Az ezen számok alapján számolt iparűzési arányok egybeesnek a mezővárosi népességen belül megfigyeltekkel. A mesterségek közül a varga (németvarga) és a csizmadia a legnépesebb, de a két másik erős helyi ipar, a takács és fazekas is képviselve van. A nemesi értelmiség Keszthelyen nem igazából jellemző: az orvos, kirurgus, mérnök, tanár és tanító esetében nem meghatározó a nemesi elem. Inkább megyei tisztviselők, uradalmi tisztek vannak jelen a helyi társadalomban. Ahogy erősödik a 31 BONTZ 1896. Ez az úrbéresek 1782-84. évi összeírása, valamint az 1812. és 1826. évi házjegyzék alapján is egyértelmű.