Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében
A választott polgárság tagjai közé 1815-ben került be, bár ez nem ment „könynyen". 48 Abban az évben nem kevesebb, mint nyolc evangélikus választott polgárt kellett pótolni. Az első négy helyre a polgári elithez tartozó családok fiai kerültek, és csak ezután választottak meg „alacsonyabb származású", illetve bevándorló polgárokat. Feltételezhetjük, hogy Sperl rangját fejezi ki, hogy végül a nyolcadik helyen került be, úgy, hogy egy korábbi szavazási körben egy helyi szőlőműves - tehát egy alacsony rangú személy - kézműves fiával szemben maradt alul. Megválasztását valószínűleg vagyonával magyarázhatjuk, ugyanis az 1812-es adóösszeírás szerint ő volt a 8. legnagyobb fizető evangélikus a városban. 49 Vagyonszerzése talán a francia háborúk okozta konjunktúrához kapcsolódik, bár az összefüggés nem egyértelmű. Sperlt ugyanis Fruchthandler-ként említi a forrás (ez tennény- és gyümölcskereskedőt is jelent), és főként az e tevékenység után fizetett 100 forintos adójának „köszönhette" előkelő helyét az adózók ranglistáján, bár a Belváros közelében, a Lőrinc-kaputól a Duna irányában fekvő háza is értékes volt. Az épület minőségét sejteti, hogy az 1832-36-os diéta idején Kopácsy József veszprémi püspök lakott itt, és hogy 1828-ban - saját vején kívül - egy gróf és egy köznemes bérelt benne lakást. Ekkorra már egy másik házat is megvásárolt ettől nem messze, a divatos Sétatéren, melyet 1845-ben a talányos értelmű ,jsperlische Schüsskasten" néven említ a forrás. Presztízsét fejezi ki végül az is, hogy temetésekor, 1848 karácsonyán a búcsúztatáskor „a teljes iskola" kivonult énekelni, ami rendszerint a városvezetők, a lelkészek, továbbá a választott polgárok kisebb része esetében fordult elő. Beágyazottságát az is mutatja, hogy házassági tanúja mindkét alkalommal patrícius - először a néhány évre rá választott polgárrá lett Prixncr János György szappanfőző, a második esküvő idején Blass Gottfried, a korabeli útleírásokból ismert Vörös Ökör fogadó tulajdonosa, aki ebben az évben a város legnagyobb adófizetői közé tartozó fogadósok közül a legmagasabb adót, 415 forintot fizeti. Sperl egyik lánya, Zsuzsanna Erzsébet egy szintén Nürnberg mellett született polgári sertéskereskedő, Lehner Mihály felesége lett, aki maga is sikeresen illeszkedett be a városba, legalábbis első feleségének apja a pozsonyi evangélikus patríciátus személyi hálójának magjához tartozó Tschirtz Mátyás marhakereskedő, választott polgár volt. Másik lánya egy soproni sertéskereskedő Pozsonyba települt fiához ment férjhez, aki gyümölcskereskedőként adózott, így volt kinek továbbvinni a családi üzletet. Fiúgyermeket ugyanis a jelek szerint nem hagyott maga után Sperl. Pozsonyban házasodott viszont Sperl János Mihály kocsmáros (1827-ben, majd 1840-ben) és Sperl Ulrik Ádám húsfüstölő (1847-ben) testvérpár. Rokonságukat az idősebb Ulrik Ádámmal nem csupán a nevek egyezése alapján feltételezhetjük, hanem mert ugyanabból a helységből származtak - apjuk, a gazdálkodásból megélő (Wirthschaftsmann) Wolfgang Mihály szintén a bajorországi Wallisauban élt -, és mert házassági tanújuk maga Sperl Ulrik Ádám volt. Még 1826-ban, tehát a két fivér meggyökerczése előtt, szintén Po48 A választott polgárság rekratációjának módjáról lásd TÓTH 2004b. 240-241. p. 49 A 7., a szomszédos Récsc mezővárosból származó Taubinger Mátyás fogadós ugyanekkor, a hetedik szavazási fordulóban nyerte el a választott polgári címet. A tisztújításra lásd: AMB 2. a. 78., 2061. (1812. szept. 23.)
