Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében
zsonyban talált férjet magának nőtestvérük, Éva Mária (a korabeli normákhoz képest későn, 28 évesen), egy nürnbergi polgári szabó fia, Kuhn Jakab kocsmáros személyében. Később egy negyedik testvér, Éva Margit is Pozsonyban házasodott, ám ő katolikus férfihoz, a szintén bevándorló Stöger József mészáros mesterhez ment nőül. Rajtuk kívül a házasságát 1849 őszén kötött Sperl András fogadóst is a rokonok között tarthatjuk számon, akinek apja szintén wallisaui, tanúja pedig Sperl Mihály. Mindebből több tanulság is leszűrhető. Egy aránylag kicsiny és Pozsonytól igencsak távoli (mintegy 500 km-re fekvő) településről egy család több nemzedéke érkezett bevándorlóként Pozsonyba. 1826-ra, Sperl Éva Mária házasságának idejére az akkor 60 év körüli Sperl Ádám Ulrik számára világos lehetett, hogy bár lányait sikerült kiházasítania, nem hagy maga után fiúutódot. így vetődhetett fel, hogy unokahúgai és unokaöccsei az ő példáját követve Pozsonyba települjenek. Az utóbbiak édesapja ekkorra már halott volt, emellett vonzhatta őket a távolra szakadt rokon sikeres pályája. Mindez magyarázhatja, hogy vállalták a kockázatot. Az is figyelmet érdemel, hogy az alapító két unokaöccsének beilleszkedése nem ment könnyen: 37, illetve 35 évesen szerezték meg a polgárjogot, ráadásul János Mihályt házasodásakor még kocsmárosnak minősíti a forrás, csak később említik húsfüstölő, majd marhakereskedő néven, és - legalábbis 1849 előtt - nem alakult ki körülöttük a nagybácsiéhoz hasonló klientúra, akit többen is felkértek keresztapának és házassági tanúnak (köztük számos bajorországi bevándorló). A szintén választott polgári címet szerzett Habermann Miklós pékmesternek még ennél is kevesebb siker jutott. Az 1782 körül a würzburgi Sassthalban, egy molnár családjában született Habermannt 1810-ben vették fel a pozsonyi polgárságba, majd polgáresküje után két hónappal később oltár elé vezette az egyik régi, patrícius pozsonyi pékcsalád lányát, Sauber Zsuzsannát. (Habermann házassági tanúja az a württembergi származású Vogt Dávid volt, akitől a pékmesterség jogát megvásárolta. 50 ) A házasságból született fiúgyermekek még kisgyermekként sorra meghaltak, majd 1819-ben anyjuk is. Habermann az újraházasodás mellett döntött, nem utoljára: összesen négyszer nősült, utoljára 1847-ben. Házasságait azonban aligha az utódnemzés motiválta, ugyanis - a harmadik asszony kivételével - jóval a szülőképes koron túli nőket vett feleségül. De a vagyon- vagy tekintélyszerzés sem, legalábbis második felesége egy kocsmáros özvegye volt, harmadik egy asztalos lánya, negyedik pedig egy alacsony adót fizető gazdálkodó polgáré, és a házassági tanúk között sem találunk polgári mércével rangosnak tűnő személyeket. Ennél fontosabb kapcsolódási pont a házasságok között, hogy mindegyik révén bevándorló családdal került rokoni kapcsolatba: második feleségének korábbi férje Nürnberg mellől, harmadik feleségének apja Braunschweigból, negyedik feleségéé Nördlingenből érkezett. Ráadásul a négy család között bonyolult másodlagos kapcsolatháló bogozható ki, melynek egyik kulcsszereplője az Untersollingenben született - Kresser Ernő pékmester, akinek házassági tanúja 50 AMB 2. a. 76. 305., p. 57. (1810. febr. 6.)
