Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében
mutat. Ezzel szemben a Csehországon túli német területekről elsősorban evangélikusok jöttek. Kibocsátóként kiemelkedő szerepet játszottak a pozsonyi forrásokban olykor Új-Bajorországnak (Neu-Bayerri) nevezett területek - azok az evangélikus tartományok, amelyeket a napóleoni háborúk korában kebelezett be a katolikus Bajorország, így Bayreuth, Ansbach, Nürnberg város, Sulzbach 34 ). Az ebből a Pozsonytól 400^450 kilométerre eső, tehát viszonylag távoli térségből betelepült evangélikus polgárok feltűnően magas száma (kereken 100!) magyarázatot követel, ám azt, hogy ebben a konfesszionális-kulturális vagy a gazdasági-demográfiai okok játszották a nagyobb szerepet, pillanatnyilag nem tudjuk eldönteni. E területen kívül a többségében lutheránus Szászország, és kisebb mértékben Poroszország emelhetők ki mint bevándorlókat kibocsátó államok. Az a máshol megfigyelt jelenség, hogy a város közvetlen környékéről érkezők („rövid távú migráció") magas arányt képviselnek, Pozsonynál nem mutatható ki. 35 Ami a belföldi eredetű bevándorlást illeti, figyelemreméltó, hogy a közvetlen környékről érkezettek arányát jóval meghaladja a távolabbi térségben születetteké. Míg ugyanis a Pozsonnyal határos két megyéből - a Duna túloldalán, Pozsonnyal átellenben fekvő Ligetfalu mögött már Mosón vármegye kezdődött - összesen 188-an lettek polgárok (az összes újpolgár alig 6,3%-a), addig a Trencsén - Komárom - Vas megyék alkotta, szélesebb övből még ugyanennyien nyertek polgárfelvételt, további 110-en (közel 4%) pedig az ország távoli, déli és keleti megyéiből érkeztek. így a bevándorlás arányait tekintve a magyarországi eredetűeket közel azonos súlyúnak tekinthetjük az örökös tartományokból származókkal (az összes polgár 16,5%, illetve 17%o), igaz, nyugat felől távolabbról, a német birodalomból is jelentős tömeg érkezett (11,4%). Bevándorlás és beilleszkedés egy további dimenzióját vizsgálhatjuk, ha nem csak a polgári címet megszerzők, hanem „kontrollcsoportként" a város többi - jellemzően a rendi hierarchia szerint alacsonyabb rangú - csoportjai körében is vizsgáljuk a születési hely szerinti megoszlást. Erre az adatok jelenlegi feldolgozottsága mellett a német evangélikus egyház 36 házassági anyakönyvében regisztrált vőlegények esetében nyílik mód. A 3. táblázat azt mutatja, hogy - az alacsonyabb cellaértékek miatt ezúttal három időszakaszra osztva - hogyan alakult a Pozsony szabad királyi városban, a táblázatban „környéknek" nevezett, vele közös egyházközséget alkotó településeken (Váralja és Récse mezővárosban, Ligetfalu és Főrév községekben), a szomszédos két vármegyében (Pozsony és Mosón megyékben), a további (tág értelemben vett) magyarországi 34 Sulzbach 1777-ben, Ansbach és Bayreuth 1791 -ben vesztette el önállóságát. 35 Ez azonban részint abból fakad, hogy ez a térség a határváros Pozsony esetében Alsó-Ausztriára is kiterjed, ahonnan viszont a magyarhoz hasonlóan részletes egykorú térképet nem sikerült használnom. 36 Pozsonyban ezen kívül működött egy ún. szlovák-magyar evangélikus gyülekezet is, ennek anyakönyvei azonban igen csekély létszámról tanúskodnak, ezért ennek vizsgálatától eltekintünk. A táblázatban szereplő számok az összes első házasságot kötő, pozsonyi illetőségű, evangélikus vőlegényt magukban foglalják, függetlenül attól, hogy „tiszta" vagy vegyes házasságot kötött, és hogy ténylegesen a német evangélikus egyházban tartották az esküvőt vagy máshol (1817 óta az utóbbi eseteket is bejegyezték az anyakönyvbe). A német evangélikus egyház házassági anyakönyveinek demográfiai elemzésére lásd: TÓTH 2004a.
