Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében
Pozsony polgársága szintén fokozódó mértékben rekrutálódott a helyi születésűekből. A 3. ábrán a helyben születettek két kategóriája - a pozsonyi polgárok fiai és a többiek - közt tettünk különbséget, továbbá a magyar korona országaiból, az örökös tartományokból és Német Birodalom területéről bevándoroltakat különbözettük meg. 29 (A fennmaradó néhány százalék részben az azonosíthatatlan településekről származókat tartalmazza, részben néhány távolabbi országból - például Dániából, Franciaországból - érkezettet. 30 ) A grafikonon jól látszik, hogy elsősorban a pozsonyi polgárfiúk részaránya növekedett, az 1830-as években átmenetileg az összes új polgár többsége is közülük került ki, míg a helyi „lakók" (incolae, Einwohner) fiaiként jelentkezők aránya jelentősen csökkent. Ezt a folyamatot úgy értékelhetjük, hogy az évtizedek során általában egyre nehezedett az idegen születésűek beilleszkedése Pozsony társadalmába. Az örökös tartományokból és a német országokból érkezettek részaránya, ha eltérő ütemben is, de valamelyest zsugorodott. Igaz, a hazai migráció-történeti szakirodalom által már korábban megfigyelt Duna menti, nyugat-keleti irányú, 18. századi eredetű Drang nach Osten vándorlás a reformkor időszakában Pozsonyban kisebb mértékben csökkent, mint Pesten. 31 A különbség alapvető oka a kisebb földrajzi távolság mellett az lehet, hogy Pozsony kevésbé vesztette el németes identitását, 32 mint az 1830-1840-es években Magyarország kulturális fővárosává váló Pest, így Pozsonyban a német területek kultúráját magukkal hozók számára könnyebb lehetett a beilleszkedés. A 2. táblázatból az is kiolvasható, hogy a két nagy felekezeten belül nagymértekben eltér a születési hely szerinti megoszlás. Ez a különbség részben abból adódik, hogy az evangélikusok között jóval nagyobb volt a pozsonyi polgárfiúk aránya (52,9%), mint a katolikusok körében (34,7%) - ennek értelmezésére rövidesen visszatérünk. A két felekezet közötti másik alapvető különbség, hogy az örökös tartományokból - ahol csak II. József Türelmi Rendelete óta alakulhattak protestáns egyházközségek - csupán néhány evangélikus érkezett Pozsonyba, ők is jellemzően a cseh területekről. A bevándorló katolikus lakosság zömmel a környező alsó-ausztriai és dél-morva katolikus területekről települt Pozsonyba, 33 de a birodalom távolabb térségeiből is számosan jöttek, amit például a Prágából érkezett 13 fő, vagy az alpesi tartományokból származó polgárok sora 29 A helynevek azonosításához használt munkák: LIPSZKY 1806.; PUTZGER 1981. és STIER 1991. 30 Kuriózumként említhető, hogy Pozsonyban egy-egy londoni, koppenhágai, bergeni (Norvégia) és Stralsund] születésű férfi is polgárjogot szerzett. 31 Pesten az 1790-es években még az új polgárok 13%-a származott a Német Birodalom területéről, az 1840-es évekre, folyamatos csökkenés után ez az érték 5,8%-ra süllyedt. Az örökös tartományok esetében nem tapasztalható hasonló zuhanás és a változások iránya sem lineáris (23,4%-ról 19,8%-ra mérséklődik). (ILLYEFALVI 1938. 46. p.) Ezt megelőzően, a 18. század első felében viszont 36,1 % érkezett az örökös tartományokból, 19,4% pedig a Német Birodalom bajor, sváb és frank kerületeiből; igaz ezek az értékek nem csak a polgárokra, hanem a teljes lakosságra vonatkoznak. (FALLENBÜCHL. 1963. 267. p.) 32 Fényes Elek még az 1840-es években is azt írta, hogy az utcákon szinte csak német szó hallható, kevés magyar és szláv mellett. 33 Fallenbüchl Zoltán adatai szerint a Pestre a 18. században bevándoroltak származáshelyei között is nagy súllyal szerepelt a Bécs és a magyar határ között húzódó térség.
