Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében

városok gazdasági és adózási kiváltságait. A polgárság védelmi jelentősége a török háborúk után és az állandó hadsereg megteremtésével minimálisra csökken. A 19. század elején születő országos piac eredményeképpen a helyi kézművességnek és kereskedelemnek egyre erősebb vetélytársakkal (elsősorban a mezővárosi polgárokkal és a zsidókkal) kell szembenéznie, és a nemzeti mozgalom előretörése nyomán a reformkorban az ellenzéki, liberális nemesség idegennek minősíti a zömmel nem magyar anyanyelvű polgárokat. E változások hatására a polgárság jelentősége, s ennek logikus következményeként a polgárjog megszerzésének vonzereje is nagymértékben csökkent.

3 A hazai historiográfiában sokáig az a kép dominált, hogy a késő rendi korszak polgársága elavult kiváltságaikhoz görcsösen ragaszkodó, invenciótlan, a gazdaságtörténeti léptékű váltásra - a modem vállalkozásra - képtelen egyénekből állt, így nem meglepő, hogy a modem burzsoázia kívülről, jellemzően az asszimilálódó zsidó kereskedőkből alakult ki.

4 Az ilyen ideologikus ábrázolások mellett háttérben maradtak az egyes városok polgárságát (vándorlását, összetételüket) vizsgáló elemzések. A fenti szemlélet korrigálásához fontos lökést adott a pesti nagykereskedők - mint a burzsoázia előfutárai - prozopográfiai módszerű vizsgálata, mely bebizonyította, hogy a korai „vállalkozók" csoportja származási szempontból (is) roppant heterogén, és a régi, valamint a modern polgárság között létezett bizonyos fokú kontinuitás.

5 Másrészt a születő fővároshoz képest a „vidéki" városokra irányuló, növekvő számú kutatás a városállomány sokszínűségét tanúsítja. A kérdéskör vizsgálatához tanulmányom két módon igyekszik hozzájárulni. Részint a polgárság összetételére vonatkozóan már publikált, csekély számú esettanulmány

6 mellé egy eddig kevéssé feltárt középváros, Pozsony elemzését helyezi, elsősorban a mások által már alkalmazott szempontok figyelembe vételével; ezáltal az összehasonlításra is jó lehetőség nyílik. Másrészt az ilyen elemzésekben nem használt forrásokat - egyházi anyakönyveket és a városi tanácsi jegyzőkönyveket - is felhasználok, melyek révén a polgárfelvételi szándékok, illetve a városi hatóságnak az ilyen kérelmekkel kapcsolatos stratégiája, s ezáltal a polgárrá válás társadalmi körülményei és értelme az eddigieknél közvetlenebb módszerrel, illetve árnyaltabban ítélhetők meg.

7 Előzetesen azonban szükséges röviden bemutatni a korabeli Pozsonyt. Ez a nagy múltú, a XIII. század vége óta folyamatosan kiváltságolt jogkörű szabad királyi város Buda elestétől II. József uralmáig Magyarország fővárosa volt. Városfejlődése külö3 OSZETZKY 1935. 4 A kérdés szakirodalmához lásd: SZEKFÜ 1934. 64-68. p; VÖRÖS 1980.; BÁCSKAI 1988a. 176-185. p; BÁCSKAI 2002. 132-139. p. 5 BÁCSKAI 1989. 6 A 18. századi Győrről: DÁNYI 1966, a 19. század első feléből Kassáról: CZOCH 1998 és CZOCH 2003, Sopronról, Székesfehérvárról, Kőszegről, Szombathelyről és Nagykanizsáról: BÁCSKAI 2003, Veszprémről: HUDI 1986, Pestről: NAGY 1975. 7 Jelen előadás egy korábbi tanulmányom (TÓTH, 2000) továbbfejlesztett, új szempontokkal kibővített változata. A Pozsony 1780 és 1848 közti társadalomtörténetére irányuló kutatásaimhoz jelenleg az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja és az Országos Tudományos Kutatási Alap (F-047101) nyújt támogatást.