Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében

TÓTH ÁRPÁD POLGÁRFELVÉTELI STRATÉGIÁK ÉS A POLGÁRI CÍM VONZEREJE POZSONYBAN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A pozsonyi városi lapban, a Pressburger Zeitungban 1848 elején egy pesti szabó hirdetése jelent meg.

1 Szövegéből kiderül, hogy a hirdető, Eduard Steiner boltot, pontosabban „áruraktárat" nyit Pozsonyban, melyben a legdivatosabb ruhákat kínálja eladásra. Az eset három okból érdemel figyelmet. Először, mert a hirdetés a főnemességet és a nemességet szólítja meg. Másodsorban azért, mert a bolt „a jelenlegi országgyűlés ideje alatt" fog nyitva tartani. Harmadrészt pedig azért, mert a megadott cím szerint a bolt nem a tulajdonképpeni városban állt, hanem az azzal földrajzilag összenőtt, a Pálffy grófok egyik uradalmához tartozó mezővárosban, Váralján, méghozzá annak a szabad királyi várostól és azon belül az alsótábla székhelyéül szolgáló volt kamarai épülettől alig néhány perc távolságra eső részében (a vármegyeház közelében, az ún. Jeszcnák-házban). Steiner, aki nem tartozott a legismertebb pesti „úri szabók" közé, sőt a jelek szerint a polgári szabócéhben mester sem volt,

2 a reformkori Pozsony egyik társadalmi-gazdasági sajátosságát igyekezett kihasználni: azt, hogy az országgyűlések idején megnövekedett a kereslet az igényes színvonalú árucikkek iránt, és hogy ez a periodikus keresletnövekedés a diéta tagságát adó főúri és nemesi rangú személyek, valamint az őket kísérők jelenlétének volt köszönhető. Másrészt Váralja speciális helyzete lehetőséget teremtett arra, hogy az ilyen konjunkturális, piacérzékeny tevékenységet folytatók könnyen megkerülhessék a szabad királyi város hatóságának iparengedélyeztetési eljárását, mely a gyakorlatban a céhes érdekek meglehetősen rugalmatlan képviseleteként valósult meg. Steiner esete azt példázza, hogy Pozsony hiába gyakorolt vonzó hatást igen széles és társadalmi helyzetüket illetően is sokszínű csoportokra, az érintettek egy részének nem állt szándékában a hagyományos feltételekhez igazodva tartósan letelepedni a városban. Kötetünk egyik visszatérő témája a városi társadalmak legstabilabb csoportjának, a rendi vagy régi polgárságnak a helyzete. A 18-19. században az teszi fontossá és érdekessé a polgárság vizsgálatát, hogy e rendi csoport körül nagymértékben megváltoznak a külső feltételek. Az előretörő abszolutizmus illuzórikussá teszi a szabad királyi 1 Pressburger Zeitung, 1848. 1. sz. (jan. 3. ) 5. p. 2 Neve nem szerepel a polgárkönyvben (ILLYEFALVI 1938), és a hirdetésben sem a szokásos bürgerlicher Schneidermeister (polgári szabómester), hanem Männerkleider-Verfertiger aus Pest (férfiruha-készítő Pestről) címen mutatkozik be. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV I. 2006.241-268. P

.