Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Orosz István: A szabad királyi városok és mezővárosok gazdálkodása a 18-19. században

egyes vélemények szerint az 50%-ot is meghaladta. így Debrecen vetekedett a legnagyobb arányú ipari népességgel bíró magyarországi városokkal, Bártfával (61,78%) vagy Szatmárnémetivel (58,31%). A 19. század eleji arányokat azonban még a 20. században sem tudta meghaladni. E mögött az a helyzet húzódik meg, hogy a városban minden háztulajdonos kötelező érvénnyel földbirtokos is lett, hiszen a ház utáni földeket a belső telek arányában mérték ki. A földbirtokos iparosok és kereskedők természetes módon váltak agrártermelővé. Aligha véletlen, hogy a 19. század második felében a több száz holdas cívis birtokosok jelentős hányada az iparosok és kereskedők közül került ki. Talán az elmondottaknál is fontosabb, hogy az alföldi szabad királyi városok ipara a tőkés átalakulás korában is megrekedt a kézműipar szintjén. 1880-ban Debrecen összes iparos népességének csaknem 90%-a, Szegedének 91,7%-a volt kisiparos. De nem volt jobb a helyzet Aradon (91,4%), Kecskeméten (98,9%) és Szabadkán (96,7%) sem. Minőségi különbség tehát nem volt az alföldi mezővárosok és a szabad királyi városok között.