Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Bácskai Vera: „... a királyi városok által palléroztatnak az országok..."

got nyertek és - mint például Gyöngyösön - ezután is csak nemtelen renden levő lakosoknak tituláltattak. Akkor vajon miért küzdött a szabad királyi városi jogállás elnyeréséért minden jelentősebb, az ezzel járó igen nagy költségek viselésére kész és képes földesúri város? A válasz kézenfekvő: mert csak így szabadulhattak meg a földesúri alávetettségtől és a megyei fennhatóság alól. Kiváltságaik - még a királyi privilégiummal rendelkező szabadalmas mezővárosoké is - sokkal törékenyebbek voltak, és sérültek is a 18. század második felében fokozódó földesúri nyomás alatt. Adóterheik növekedtek, olyan szolgáltatásokat is követeltek tőlük, amelyek alól korábban mentességet élveztek, vagy amelyeket már pénzben megváltottak (közmunkák, fuvarozás, a tized természetbeni követelése stb.). A földesúri és állami adók mellett a megye is beszedte tőlük a háziadót, így a kommunális szükségletekre még kevesebb telt. A földesurak egyre nagyobb részt hasítottak ki a vásárjövedelmekből, korlátozták részesedésüket a korábban részben, vagy teljesen átengedett kisebb királyi haszonélvezetekben (kocsmáitatás, mészárszéktartás stb.), magukhoz vonták, vagy legalábbis felügyelték az eddig a városi tanács hatáskörébe tartozó végrendelkczési, ingatlanforgalmi, letelepedési ügyeket, szűkítették bíráskodási jogukat. A települések szívós küzdelmet folytattak korábban kivívott jogaik megőrzéséért. A megyétől nem számíthattak védelemre, így többnyire az uralkodóhoz fordultak támogatásért, ami nem csekély pénzáldozattal járt, hiszen fedezni kellett az udvarhoz küldött követek költségeit, és sok pénzt emésztettek fel a pártfogóknak, közbenjáróknak adott értékes ajándékok is. Néha sikerült célt érniük, többnyire nem. A királyi fennhatóság alatt álló városoknak - noha, mint láttuk, szabadságukat erősen megnyirbálták -, könnyebb volt sérelmeiket orvosolni. A szabad királyi városok, különösen a régi kiváltságokkal és évszázados urbánus múlttal rendelkezők, követendő mintául, igazgatási szervezetük, városias létük kialakításában zsinórmértékül szolgáltak a földesúri városok számára. A két városcsoport funkcióinak azonosságából következett a városvezetés feladatainak hasonlósága, így természetes, hogy a földesúri városok az igazgatási hatáskörök szétválasztásánál, a hivatalrendszer kialakításánál a szabad királyi városok igazgatási szervezetét vették alapul. S ez utóbbiak szolgáltak mintául a városnak, mint a műveltséget és tudást előmozdító, a falusitól eltérő társaséletet szervező és ennek kereteit megteremtő civilizációs központnak kialakításában. Innen sugároztak ki a városszépítési törekvések, ezek példája keltette fel az útkövezés, utcai világítás igényét, ösztönözték az iskolák gyarapítását és színvonaluk emelését. A szabad királyi városokból - s valljuk be, elsősorban Pestről - indul útjára az egyesület-alapító mozgalom, először a kaszinók formájában, de gyorsan honosodnak meg egyéb társadalmi szerveződések, olvasókörök, zenei egyesületek. E városokban is megjelenik a városi élet jellemző színfoltja, a „promenád", a korzózás, néhol még térzene is szól. A társasélet új színterévé válik a kávéház, a farsangi szezonban bálokat rendeznek, és egyre gyakoribb a vándortársulatok megjelenése, a színházi előadás. Mindezek gyors terjedésében és meghonosodásában vitathatatlan a szabad királyi városok mintaadó szerepe, amelyek, ha gazdasági tevékenységükben osztozni