Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Bácskai Vera: „... a királyi városok által palléroztatnak az országok..."

kényszerültek is a jelentősebb mezővárosokkal (sőt, sokukkal szemben alulmaradtak), az urbánus életfonna, a műveltség elterjedésében, azaz, ahogy a kortársak nevezték, civilizációs küldetésükben kiemelkedő szerepet töltöttek be. Még azok is, amelyek központi funkciója jelentéktelenné süllyedt, mint pl. némely szepességi város. Miért nem elégedtek meg a földesúri városok azzal, hogy mind gazdasági jelentőségükben, mind városiasodásukban megközelítették a királyi városokat, sőt egyesek túl is szárnyalták őket? Miért törekedtek annyira szívósan ennek jogi elismerésére, a szabad királyi városi rang elnyerésére? Azért, mert csak ez biztosíthatta számukra a városi polgár immanens szabadságát. Lakóik nevezhették magukat polgároknak, ennek csak a közösségen belül volt jelentősége, valójában, mint földesúri alattvalók, parasztok voltak, a jobbágyság rendi osztályába tartoztak, még ha annak legszabadabb csoportját alkották, az összeírások is általában a zsellérek csoportjába sorolták őket. A korabeli jogszcmlélet csak a szabad királyi városok polgárjoggal rendelkező lakóit ismerte cl rendi értelemben vett polgároknak. Csak ők rendelkeztek teljes személyi szabadsággal és birtokképességgel, országgyűlési képviseletük révén korlátozott politikai jogokkal, kiemelt rendi állással (kollektív nemesség). Civitas és szabadság fogalma ezért e korban még összefonódott. Bár egyes oppidumok valóságos városi funkcióik elnyerését a rendi társadalom bomlásának, az azt előidéző gazdasági átalakulásnak köszönhették, a rendi állás presztízse még sokáig magas maradt. A teljes szabadságot jelentő rendi állást áhították, ezért küzdött a szabad királyi városi jogállás elnyeréséért minden jelentősebb, megfelelő pénzáldozatra kész és képes földesúri város.