Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Bácskai Vera: „... a királyi városok által palléroztatnak az országok..."

A felsőbb hatóságok számos esetben befolyásolták a polgárfclvétclek ügyét is. A 18. században felújított vagy kiadott privilégiumlevelek előírták, hogy csak katolikusok nyerhetnek polgárjogot, de a régi kiváltságokkal rendelkező városokban is igyekeztek ennek érvényt szerezni. A városokat kötelezték az új polgárok névsorának felterjesztésére. A polgárjog jelentősége, a polgár cím is jelentős átalakuláson ment keresztül. A polgárjognak a középkorban és a kora-újkor nagy részében még meghatározott rendi tartalmat, politikai jogokat takaró fogalma puszta jogi kategóriává vált. A városok gazdasági életében egykor legfontosabb szerepet betöltő, a városigazgatásra, ha korlátozott mértékben is, de befolyást gyakorló, a városi szabadságjogokat kizárólag élvező polgárság a városi lakosságnak egyre kisebb töredékét kitevő s nagyobb előnyöket nem élvező rétegévé süllyedt. Befolyásuk a városvezetésre minimálisra csökkent. Míg a korábbi századokban polgár és nem polgár között a választóvonal ott húzódott, hogy az előbbi ingatlantulajdonnal rendelkező, önálló egzisztencia, míg a másik alkalmazásban álló, bérből élő, másoktól függőségben élő csoport volt, ez a különbség a 19. századra megszűnt. A polgárjog - főleg a nagyobb városban, és különösképpen a legnagyobb városban, Pesten - már nem volt elengedhetetlen előfeltétele az ipar és kereskedelem folytatásának Ekkor már a polgárok az iparüzőknek kevesebb, mint kétharmadát, a kereskedőknek pedig kevesebb, mint felét tették ki. A polgár presztízsének leértékelődését mi sem bizonyítja jobban, mint a pesti választópolgárság 1830-as években írásba foglalt véleménye, miszerint azért kell visszaállítani a polgárok helypénz-mentességét a heti piacon, „.. .mert az ilyen kiváltság teszi kívánatossá a polgárjog elnyerését. Ha a polgári előjogok megszűnnek és a polgár az összes lakossal azonosan kezeltetik, ez a jobb iránti törekvést megszünteti, és nem akarnak majd polgárjogot szerezni." Az ország gazdasági életében végbemenő lassú, de mélyreható változások, a rendi kötelékek bomlása tehát egyaránt átformálta a városhálózatot és városhicrarchiát, valamint a városi társadalom szerkezetét. Ezt az átalakulást a kortársak is érzékelték, erről tanúskodnak a publicisztikai írások mellett a városi kérdés országgyűlési vitáján elhangzott felszólalások, amelyek rámutattak számos mezővárosnak a királyi városokét felülmúló gazdasági jelentőségére, és ez a felismerés ösztönözhette Bárándy János város-tipológiai kísérletét. A városok belrendezésének követelésénél is számot vetettek azzal, hogy az átalakulóban levő városi társadalmat nem képviselheti a lakosság egyre kisebb töredékét kitevő polgárság, s különösképpen nem ennek még szűkebb csoportja, a tanács és választott polgárság. Aligha hihető, hogy a legjelentősebb földesúri városok vezetői ne lettek volna tisztában a szabad királyi városok felsőbbrendűségének megrendülésével, azzal, hogy saját szerepük mindinkább megközelíti azokét. A veszprémiek érvelése mindenesetre azt tanúsítja, hogy tudatában voltak ennek. A városi identitástudat másik jele az volt, hogy számos jelentős földesúri város - például Eger, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Pápa, Rimaszombat. Rozsnyó, Szombathely, Zsolna - birtokos lakói polgároknak nevezték és tekintettek magukat, meghonosítva a szabályos polgárfelvételi gyakorlatot is, míg más mezővárosokba betelepedők hasonló procedúra után csak letelepedési jo-