Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Pál Judit: A szabadság ára. Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején

ről: a török háborúról, a nemzetközi nagypolitika híreiről vagy egy-egy szenzációs eseményről (üstökös, gyilkosság jövendölés). Az információhoz jutás létkérdés volt, de ügyük jogosságának alátámasztására - a korabeli rendi szemléletnek megfelelően - nagy fontosságot mlajdonítottak a jogbiztosító okleveleknek is. A levelek állandóan visszatérő témája, hogy különböző iratokat kérnek otthonról, ilyeneket igyekeznek beszerezni a kancelláriáról vagy a kamaráról és ezek alapján különböző előterjesztéseket, kérvényeket, viszontválaszokat szerkesztenek. Károlyi Bécsbe érkezésének hírére a követ kérte a várost, hogy küldjenek fel minden használható oklevelet a fiskális javak eredetéről, mert most Károlyi is bizosan felhoz magával minden használható dokumentumot. 1713 március végén felérkeztek Bécsbe a SzatmáiTÓl küldött iratok, amelyekből Váradi megnyugodva látta, hogy a fiskalitásokhoz „sem egy, sem más úton méltó pretentiója nem lehetett az adversariusunknak",

36 és reményét fejezte ki, hogy az udvari kamara is támogatni fogja őket azzal szemben, aki „maga felfuvalkodottságában" ártalmukra van. Gückel, a másik kocsma tulajdonosa „vádoló instanciát" adott be ellenük a kancelláriára, „hogy ebben akadályt tehessünk", kérik, hogy minden erre vonatkozó iratot sürgősen küldjenek fel, fel is sorolják részletesen, hogy mire vonatkozó iratok kellenek, mert „nem tudhatjuk, meddig várakoznak utánunk, mivel mind maga őnagysága, s mind az ágensi erősen sürgetik a dolgot".

37 Mivel ők nem „régi emberek", félnek, hogy „csonkán esik a dolognak declaratiója, kivált documentum nélkül nehéz itt az ilyenek ellen előmenni". Károlyi kocsmája iránt is beadtak egy újabb kérvényt a kancelláriára, de „azolta ebben a dologban detenninatio nem lehetett, mivel az úr ágensi kikívánták és az úrral communicálták", és Károlyi is küldött fel különböző iratokat „a maga jussának gyámolítására". Az uralkodó 1697. évi tiltó rendeletét és más igazolásokat kértek a tanácstól, és biztosították az otthoniakat, hogy ők minél jobban fogják képviselni az ügyet, hacsak „discretióval" nem győzik le őket. A követ ezen a ponton felsóhajtott: „O boldog Isten, mely sokfelől molcstálnak bennünket", a „szegény ember" megemésztődik itt.

38 A fent említett ajándék vagy „diseretio" volt a követek szerint a legfontosabb az érdekérvényesítés eszközei között. A „diseretio" olyan kulcsszó, amely majdnem minden levélben szerepel.

39 'Jutalom', 'borravaló' jelentése - úgy tűnik - a középkori latinban nem volt meg, a 17. században és a 18. század első felében azonban már általánosan használták. A hivatalnokoknak való ajándékozás szokását Max Weber többek között a fejletlen pénzgazdasággal és a rendszeres pénbeni fizetés hiányával hozta kapcsolatba.

40 Ez 36 Váradi Mihály levele, Bécs, 1713. március 25. KL F 20. 1713/429. 37 Ladányi Ferenc és Váradi Mihály levele, Bécs, 1714. augusztus 18. KL F 20. 1713/486. Gückel ezek szerint a Szilágyi család kiváltságaira hivatkozott, akiktől szatmári kúriáját vette. 38 Uo. 39 A magyarországi latinság szótára a szónak több jelentését is felsorolja: 1. jutalom, borravaló, 2. kímélet, 3. szerénység, 4. megkülönböztetés, 5. hallgatagság. Első helyen szerepel tehát a levelekben is használatos jelentés - jutalom, borravaló -, a szótár egyik példája szerint: diseretio bibalis et axungii, azaz Trink und Schmiergeld. BARTAL 1901. 219. p.