Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Pál Judit: A szabadság ára. Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején

különben teljes mértékben vonatkoztatható a 18. századi eleji Magyarországra. A pénzhiány krónikus volt, pénzhez jutni pedig igencsak bonyolult feladat. Amikor Szatmámak már megszabták a fískalitásokért fizetendő összeget, és ezt részben ki is fizették, a magyar kamara 1714 végén egy üzletet ajánlott a városnak: Szatmárnémeti tartozott még 12 ezer forinttal, a kamara pedig tartozott egy bizonyos Ottlik Pálnak 6 ezer forinttal, igy a szatmáriak tartozásának egy részét átadták Ottliknak, hogy egyezzenek ki egymással. Szunyogh gróf, a magyar kamara tanácsosa egyre jobban presszionálta a követeket, hogy fizessék ki a hátralékos összeget. Ez azonban majdnem lehetetlen feladat elé állította a követeket, 600 forintot „rettenetes nagy bajjal" csak úgy tudtak kifizetni, hogy felét a kamara perceptorátusától kérték kölcsön 15 napi határidőre. A következő két hétben a követ folyton ezért aggódott, félt „a kártul és becstelenségtül", kérte a tanácsot, hogy a szomszéd városok követeivel föltétlenül küldjenek fel pénzt.

41 Közben a kancellária az udvari kamarához kérést adott be, hogy Szatmárnémeti adósságát adják át nekik a fizetésekre, de ezt Szunyogh segítségével akinek valószínűleg szintén érdeke fűződött az Ottlikkal kötött üzlethez -, sikerült kivédeniük. A város, de az egész ország anyagi helyzetét is jellemzi, hogy a követnek sehol sem sikerül 500 Ft kölcsönt találnia, mivel Szunyogh rákényszerítette, hogy Ottliknak legalább ennyit azonnal fizessen ki készpénzben. Ladányi mindenkinél próbálkozott: „urakat, kereskedőket, mészárosokat, a nemes káptalant" mind végigkérdezte, dc „sehonnan sem telik". A török háború és a tatár betörés hírére nem szívesen kölcsönöztek, a pozsonyiak meg uzsorakamatot számítottak volna fel.

42 A korrupció szorosan összefüggött a hatalmi stmktúrával és a hivatalnokok javadalmazásával. Bár a központi hivatalokban már elvileg volt rendszeres fizetés, de ezt a valóságban nagy késésekkel és csak részben kapták kézhez. Esterházy Pál nádor például megállapított fizetésének csak egy töredékét kapta meg, kompenzálásképpen viszont több birtokadományhoz is jutott, halála után fia is benyújtotta jogigényét az udvarhoz az elmaradt fizetésre.

43 Ilyen körülmények között nem lehetett érvényt szerezni az olyan rendelkezésnek, mint amelyik például 1681-ban az udvari kamaránál szigorúan megtiltotta a tisztviselőknek, hogy a felektől bármilyen ajándékot elfogadjanak. 4 Ahogy azonban ezt Valentin Groebner a késő középkorra vonatkozóan megállapította, a hivatali normák és a gyakorlat között nem annyira szakadék volt, sokkal inkább az a tér, amelyben a hivatalt viselő személyek mozogtak és amelyet saját logikájuk szerint használtak.

45 A kora újkori mikrotörténeti kutatások is jól mutatják, 40 A modern bürokráciának viszont fontos ismérvei, hogy a hivatalnokok rögzített hatáskörrel, szakképzettséggel rendelkeznek, ez a főfoglalkozásuk, szigorú hivatali fegyelem uralkodik, és a hivatalnokok fix fizetést kapnak pénzben. WEBER 1987. 228. p. 41 Ladányi Ferenc levele, Pozsony, 1715. január 20. KLF20. 1715/598. 42 Uo. Ladányi Ferenc levele, Pozsony, 1715. március 15. és március 24. Ottliknak végül is 2 ezer forintot május elején fizettek ki, ezret pünkösdre ígértek, míg a fennmaradó 3 ezer forintot 6%-os kamattal újévig kellett fizetni. Uo. Ladányi Ferenc és Máthé Mihály levele, Kohanóc, 1715. május 7. 43 IVÁNYI 1991. 44 EMBER 1946. 67. p. 45 GROEBNER 1998. 181. p.