Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Pál Judit: A szabadság ára. Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején

PÁL JUDIT A SZABADSÁG ÁRA Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején A 18. század a bürokratikus államapparátus kiépítésének korszaka a Habsburg Biroda­lomban is, és ma már közhelynek számít, hogy ez egy igen bonyolult és elhúzódó fo­lyamat volt. Hogyan működött azonban a rendszer alulnézetből? Hogyan sikerült a rendeknek, testületeknek, köztük az addig viszonylag nagy autonómiát élvező szabad királyi városoknak az érdekérvényesítés az államapparátussal és a többi tényezővel szemben? A fenti kérdéseket egy példán kívánom vizsgálni: a kiválasztott eset Szat­márnémeti szabad királyi városi rangjának megszerzése. Ez egy hosszabb folyamat volt, amelynek most csak a végső szakaszát érintem. A példa egyben arra is lehetősé­get nyújt, hogy képet nyerjünk, miképpen sikerült a távoli vidékről jött protestáns pol­gároknak a bécsi, illetve pozsonyi központi hivatalok útvesztőiben eligazodniuk, hogyan igyekeztek „lobbyzni" az országgyűlés alatt saját céljaik elérése érdekében, milyen kapcsolati tőkével rendelkeztek és milyen eszközökkel remélték ezeket a célo­kat elérni. Az ikertelepülés, Szatmár és Németi a 18. század elejéig két különálló városnak számított, bár csak a Szamos választotta el őket. A szabad királyi városi rang elérése a két ikerváros régi kívánsága volt. A 17. század közepén már komoly lépéseket tettek ennek érdekében. Többször kérték a felső-magyarországi városszövetség segítségét is. 2 Szatmár középkori kiváltságaira hivatkozva 1662-ben, majd 1665-ben kérte, he­lyezzék vissza a II. András és V. István által adott kiváltságokba; kérésüket Zichy Ist­ván kincstartó és Wesselényi Ferenc nádor is támogatta. A kamara azonban 1665-ben túl nagy váltságdíjat tűzött ki: 100 ezer forintot kértek Késmárk, Szentgyörgy és Bazin városok példájára hivatkozva. 3 Szatmár ezt a hatalmas összeget nem tudta volna kifi­zetni, 10 ezer forintot ígértek, így viszont a kamara nem volt hajlandó tárgyalni. Mind­össze annyit értek el, hogy megengedték nekik az egész évi borkocsmáltatást. 4 1 A tanulmány a Volkswagen Stiftung támogatásával készült. A „Frühneuzeitliche Institutionen in ihrem sozialen Kontext. Praktiken lokaler Justiz, Politik und Verwaltung im internationalen Vergleich" címmel 2004. április 15-16-án Kasselben rendezett konferencián elhangzott előadás ma­gyar nyelvű bővített változata. 2 H. NÉMETH 2002. 217. p. 3 Késmárk 280 ezret, Szentgyörgy és Bazin állítólag 160 ezer forintot fizettek. Lásd BAGOSSY 233. p. 4 A várost azonban érzékeny veszteség is érte: a megváltásra gyűjtött pénzüket 1662-ben a török és ta­tár veszély elől Eperjes városánál helyeztek letétbe. 1672-ben azonban, amikor Eperjest hűtlenséggel gyanúsították, a szatmáriak ládáját is lefoglalták, amelyben pénzük és irataik voltak. (A ládában 1000 URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV I. 2006.203-225. p.

Next

/
Thumbnails
Contents