Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig
Proberger, mivel az 1705 november 5-i tanácsülésen már felolvasták a Magyar Kamara (és nem az Udvari!) átiratában érkezett császári rendeletet a város reinkorporációjáról és arról, hogy mutassák be privilégium-levelüket a magyarországi hatóságoknak, valamint tegyenek jelentést a város politikai (közigazgatási) és gazdasági helyzetéről. 164 Ezzel a két város reinkorporációja, azaz a magyar királyságba történő visszacsatolása jogilag is megtörtént. Buda még 1705 végén, tehát a teljes összeg lefizetése előtt megkapta az eddig elvont jövedelmeket és a városi telekkönyvet, míg ez utóbbit Pest csak 1706 elején kapja meg. Viszont még ezzel sem zárult le végleg a küzdelem, Budán például állandó az összeütközés a katonai hatóságokkal, elsősorban Pfeffershoven tábornokkal, aki igyekezett rátenni a kezét a városi jövedelmekre, 165 és elvitatta a várostól például a rácok, cigányok és a hadseregszállításban fontos zsidó kereskedők feletti joghatóságot. 166 A katonaság fontos városi jövedelmeket is igyekezett kisajátítani, különösen sok kárt okozott például a katonai mészárszék. 167 1707-ben a Hadi Tanács kénytelen volt gr. Breuner tábornok vezetésével vizsgálatot indítani ezekben az ügyekben. 168 Mosel pesti szindikus és Baitz budai tanácsos az 1708 márciusi Habsburg-országgyűlésen fel is panaszolták városaik ügyét. Mosel tagja lett az országos sérelmeket vizsgáló bizottságnak, amelynek jelentésébe bekerült a négy város, valamint Szeged és Pécs jogai Trier-ben, 1697-1700 között császári szekerészeti igazgató, majd császári élelmezési tiszt, 1702. augusztus 25-től pesti polgár és háztulajdonos, 1704-től tanácstag, később városkapitány, amely tisztséget haláláig, 1729. január 17-ig tölt be. DÜMMERTH 1968. 162. p. FALLENBÜCHL 2002. 211. p. Lehner Mihály (1655. k.-1738) 1695 óta polgár, fogadós, 1698-tól tanácsnok, majd 1698-99-ben bíró, lemondása után városi alkamarás néhány évig, 1708-ban letéti összeg elsikkasztása miatt bebörtönzik. DÜMMERTH 1968. 273-274. p. Pollerman Mátyás, soproni betelepülő polgár, patrícius, gazdálkodó, tanácsnok. Uo. 63-64., 83. p. Biberling Lajos cs. kapitány 1704-től tanácsos. Uo. 153. p. 164 abgelesen unndt publiciert, daß Rescript von der Hochlöblichen Hungarischen Cammer wegen empfangen Kayserliche Befehl unndt Intimation wie die Statt Pest in pristinum restituirt, unndt dem Königreich inconporirt seye. ... in super den statum quoad oeconomicum etpoliticum, dann wegen der Wahl unndt Praesentierung der original Privilegien. Conclusum wider zu berichten, wie der Standi seye, unndt sollen die Privilégia securiori tempore praesentirt werdten" BFL IV. 1202. a. 3. köt. 358. p. Említi TÓTH 1959. 130. p. 68. jegyz. A Magyar Kamara 1705. október 29-én kelt rendeletét ld. BFL IV. 1202. c. Int. a. a. 766A. 165 1705. október 13. Az Udvari Kamara átirata a Hadi Tanácsnak, miszerint a Budai Kamarai Adminisztráció panaszkodik Pfeffershoven tábornokra, mivel az beavatkozik a kincstárat illető telekkönyvi adó és más hátralékok dolgába, ezzel veszélyezteti a császári kincstári érdekeket és a polgárságot is. Kérik a Hadi Tanácsot, hogy utasítsák a tábornokot, ne avatkozzon kamarai dolgokba, sőt a Budai Kamarai Adminisztráció kérésére adjon katonai segítséget a kamarai érdekeket érintő ügyekben. MOL E 280 37. es. fol. 351-353. 166 BÓNIS 1975. 164. p. 167 A budai mészárosok Buda város tanácsának, s.d. A katonai mészárszék a Fehérvári kapunál is mér ki húst az ő nagy kárukra, kérik, hogy a tanács intézkedjen. MOL E 282 No. 72. fol. 214-215. Buda város tanácsa a Budai Kamarai Adminisztrációnak. A budai mészárosok panasza tárgyában előadják, hogy a katonai mészárszék a Fehérvári kapunál is mér ki húst, ezzel rontja a budai mészárosok üzletét. Kérik, hogy járjanak közbe Pfeffershoven katonai parancsnoknál, hogy a katonai mészárszék maradjon a kaszárnyán belül, és csak ott mérjen húst „a katonaság nagyobb kényelmére. " s.d. Uo. fol. 213., 216. 16S BÓNIS 1962. 37-38. p.; BÓNIS 1975. 164. p.
