Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig

zsuiták által követelt bor-tizenhatodot is, de a hegyvám-fizetési kötelezettség elvben megmaradt. Korábban ugyanis az adminisztráció 1701. szeptember 26-i rendelete szerint negyed szőlőnként 1 Ft 30 kr hegyvámot kellett fizetniük, ezentúl csak csőszpénzt kell fizetniük („Huetgeld" - Hütgeld) negyedszőlőnként 24 kr-t, míg a szüretlevelek kiváltása, azaz a szüreti adó („Löszetl" - Lesezettel) 3 kr-ba kerül. A városi halászati jogot (jus piscandi) és a kikötői jogot (Stegrecht) 1704 elejétől a megállapodás alapján a város élvezi. A kikötői jog alapján szedhető vám azonban csak a nagy hajókra érvényes, a kicsikre és a tutajokra nem, illetve azokra sem, amelyeken katonai élelmet és felszerelést, építési anyagokat szállítanak. A Svábhegyről a Várba vezető vízvezetéket is átadta a kamarai igazgatóság. A polgárok a korábbi és az új privilégiumok alapján élhetnek a harmincad- és a vámmentességi jogukkal, azonban lényegbe vágó korlátozással: a császári harmincad-rendelet 27. pontja szerint a mentesség nem vonatkozik marhára, borra és rézre, ezekre minden polgár köteles megfizetni a vámot. A többi áru esetén az országgyűlési törvények alapján, a szabad királyi városok mintájára mentesek a vámfizetés alól, azonban az ámk be- és kipakolását kötelesek a császári felülvigyázó (Beschauer) előtt végezni, hogy ne legyen semmilyen visszaélés. Külön kérdést képezett a Budát Pesttel összekötő ún. repülőhíd ügye is.

138 A hidat eddig a városok bérelték, azonban a császári pénztári hivatal jelezte, hogy 1704. március végéig a két város 700 Ft ill. 800 Ft évi bérletpénzzel adós. A két város álláspontja az voltugyan, hogy 1703 szeptember-októberétől a privilégium alapján nem tartoznak fizetéssel, de az Udvari Kamara követelte az 1703. április 1-től egy évre kötött szerződés teljesítését, azaz a teljes 1500 Ft megfizetését, mivel a hidat csak ennek fejében adhatják át. Az adminisztráció emellett néhány apróbb jövedelmet és jogot átengedett a városoknak, így a malom-cenzust, a pálinkafőzési jogot, illetve az ún. sörilletéket („Bieraufschlag"), ez utóbbit kifejezetten a városi kórház fenntartása céljából. A városok részéről ezt a megállapodást csak provizórikusnak tekintették, úgy vélték, hogy hamarosan meg tudják fizetni a fegyverváltságot. A Rákóczi-szabadságharc miatt azonban jelentősen megváltozott a két város anyagi és politikai helyzete. Jól jellemzi az állapotokat Buda városa által júniusban Gundaker von Stharemberg udvari kamarai elnökhöz írt kérelme: a „rebellió" miatt már fél éve el vannak zárva a külvilágtól, a fegyverváltság megfizetése kapcsán hitelfelvételre nincs lehetőségük, az adminisztráció, az általuk jogosan kijárt privilégium ellenére, a jövedelmeket vagy visszatartja, vagy felfüggeszti. Nincs se kenyerük, se pénzük, sokat dolgoznak a vár sáncépítési munkáin, ez a vármunka szerintük több ezer Ft-ot ér, és abban a hiszemben vállalták el, hogy cserébe megkapják a privilégium szerinti javadalmaikat. Tekintettel a polgárság helyzetére kérik a privilégiumok szerinti jövedelmek átadását.

139 Az előterjesztésre válaszul I. Lipót utasította az adminisztrációt, hogy a már idézett, de a háborús helyzet miatt felfüggesztett 1703. szeptember 19-i utasítását Buda és Pest tekintess TÓTH 1961. 228-230. p. 139 1704. június 10. Buda. BFL IV. 1002. uu.