Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig
te a munkát: Buda és Pest által benyújtott pontokat elfogadták, a másik két város ügye még folyamatban van, de napokon belül azzal is végeznek. Ami a megváltást illeti, azt a szindikus szerint elkerülni nem lehet. Úgy tudja, csak Budától 12 ezer Ft-ot akarnak kérni, és hozzáteszi: „megváltás nélkül az Udvari Kamara nem enged ki a kezéből ilyen sok jövedelmet. " Hiába próbált Volkránál a négy város érdekében eljárni, a gróftól is ugyanezt a sommás választ kapta. 101 Ezt nyilván nehéz szívvel fogadhatta a budai tanács, amely korábban úgy rendelkezett, hogy Maylin csak 4-5 ezer Ft-ig mehet el az ajánlatoknál, mert „ Wie der Butter an der Sonne [ mint vaj a naponj ", pénz nélkül nem akarnak maradni. 102 Április elejére a bizottság végzett Esztergom és Székesfehérvár előterjesztéseivel is, 103 ezt követően a városi küldöttek, így Maylin és Mosel is hazatértek. 104 Az első kör tehát röpke egy hónap alatt lefutott: az Udvari Kamara fegyverváltság lefizetése fejében elfogadta a városok kérelmét privilégiumaik visszaadására. Ez azonban még csak az elvi döntés volt: júniusban a városi követek újfent tárgyalóasztalhoz ültek Bécsben. Ezúttal már jóval nehezebb feladatuk volt: a legapróbb részletekben is meg kellett egyezni a városok kisebb kiváltságai, mentességei, valamint a városi jövedelmek átengedése tárgyában, és nem utolsó sorban a megváltás összegében. Igen kemény tárgyalások folytak a városi sörfőzde, a vizafogás és a halászati jog, a rév- és kompdíjak, valamint a császári malmok városoknak történő átengedése ügyében is, ugyanakkor a korábban a városokat támogató Kollonich érsek követelte a budai jezsuitáknak átengedett bordézsma-hányad (tizenhatod) megfizetését. 105 Bonyolította a helyzetet, hogy a városok régi jogaikra hivatkozva több, a környékükön fekvő birtok (többnyire puszták) visszaadását is kérték. 106 A tárgyalások I o I „Eine Hochlöb. Kay. Hofcammer so viil utilia undtproventus ohne Redemption und einem zimbliche Capital (wie ich von weitten vernehme von Ofen allein und 12 mfl) nicht auß Händen lassen wolle. " BFL IV. 1002. uu. Maylin levele Buda város tanácsának 1703. március 28. Március 31-i levelében írja Maylin, hogy beszélt gr. Volkrával a négy város megbízottjaként, és „diszkréciót" kért, hogy támogassa a városok jogos igényeit (azaz ne kelljen ekkora megváltást fizetniük). Volkra azonban éppen egy másik bizottsági ülésre rohant, ezért röviden csak annyit válaszolt, hogy „die Hofcammer solche proventus ohne zimblichem Capital nicht auß Handten lassen werde ". Uo. 102 BFL IV. 1002. uu. Buda város tanácsa levele Maylin-nak 1703. március 20. 103 A két várost Palkovics (Palkovitz) Ferenc (Esztergom) és Schmidt Mátyás jegyző (Székesfehérvár) képviselték. ÖStA HKA GBU440. fol. 264v-265v. Schmidtre ld. KÁLLAY 1974. 157. p. 104 BFL IV. 1002. uu. 1703. április 4. 105 Ua. Maylin jelentései Bécsből 1703. június 21. és június 24. 106 Buda már a Szapolyai-diploma megszerzése óta folyamatosan igyekezett Solymárt, Pátyot és Kiskovácsit megszerezni, illetve IV. Béla adománya alapján Kövér földet (téves olvasattal: Kner). Ezekhez járult a későbbiekben a jezsuiták által bírt Törökbálint falu. Pest Szentlászló és Burgundia pusztákat kívánta belevenni a privilégiumába. Esztergom a Károly Róbert király által adományozott Kovácsi pusztát, míg Székesfehérvár egy sor birtok (Vál, Veréb, Tabajd, Csór, Kuti, Velence (Wenecze), Bágyon/Gyón (Gyon), Isztemér (Esthemer)) átadását kérte. Vö.: BFL IV. 1002. uu. Buda, Pest, Székesfehérvár és Esztergom közös instanciája a Neoaquistica Bizottsághoz, s.d. [1701. szeptember 3. vagy szeptember 26. u.] és A négy város instanciája az Újszerzeményi bizottsághoz többek között birtokaikat illetően. (Itt felsorolva a Székesfehérvár által kért birtokok.) Uo. s.d. [1703?]. Székesfehérvár a fenti birtokokat I. Ferdinánd 1541. június 15-i két privilégium-levele alapján kérhette. Ezekre ld. KÁLLAY 1974. 151-152.; 173-174. p. Az Udvari Kamara Meskó Ádám aljogügyigazgatónak, miszerint Buda, Székesfehérvár és Esztergom kéri bizonyos volt birtokaik átadását és a
