Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig

Mosel és Maylin március elején indultak el Bécsbe a tárgyalásokra. Útközben Pozsonyban igyekeztek megszerezni a kért kiváltságlevelek másolatait, ezért felkeresték a városi tanácsot, amely azonban csak a mindegyik szabad királyi városra vonatkozó, általános kiváltságokat tartalmazó privilégiumokat (generalia) volt hajlandó nekik megmutatni, viszont a különleges (specialia) kiváltságok kapcsán már egyáltalán nem mutatkozott szolgálatkésznek. Mindenesetre megbízták Buda pozsonyi ágensét, Skariczát az általános privilégiumok lemásolásával. Március 14-én a többi szabad királyi város követével együtt ők is hivatalosak voltak a nádorhoz, aki a rendi sérelmek és az adókivetés kapcsán tartózkodott Bécsben.

96 Ugyanekkor kezdődtek meg a tárgyalások az Udvari Kamarával is. Március 17-én Maylin már arról tudósít, hogy a kamara kebeléből külön új bizottság foglalkozik majd a négy város privilégiumai visszaadása ügyével.

97 Az ún. városi bizottság elnöke, amely már korábban is foglalkozott a privilégiumok ügyével, ekkor Aichpüchl báró volt, mellé Caraffa és Palm gófok kerültek tagnak. Az utóbbi kettőnek Maylin nemigen örült, szerinte ők nem a városok érdekeit támogatták. Március végén Volkra báró vette át a bizottság vezetését, ami döntő fordulatot hozott az eseményekben. Volkra Ottó Kristóf gróf ugyan osztrák származású nemes volt, de jól ismerte a magyarországi viszonyokat, hiszen az Udvari Kamara tanácsosaként, 1699-től egyúttal a Magyar Kamara alelnöke is volt.

98 Volkrának sikerült elérnie, hogy a bizottság tagjait leváltsák, helyükre Parati és von Olbern,

99 az Udvari Kamara tanácsosai, valamint Peutinger kamarai titkár kerültek. Az új tagokról Maylin nagyon jó véleménnyel volt, így joggal írhatta március végén Budára, hogy az ügyük biztató fordulatot vett. A bizottság előtt ő adta elő Buda kérelmét a privilégiumok tárgyában, és úgy találta, hogy azokat kedvezően fogadták. Ugyanakkor a szindikus már ekkor jelezte: a bizottságnak csak javaslattételi joga van, a döntés az Udvari Kamarát illeti. Maylin szerint Budának nem csekély összeget kell majd fizetnie a privilégiumokért.

100 Maylin 1703. március 28-án jelentette, hogy a bizottság befejez96 Maylin jelentése Buda város tanácsának. BFL IV. 1002. uu. 1703. március 14. 97 Maylin jelentése Buda város tanácsának. Uo. 1703. március 17. 9» Volkra (Volckra) Kristóf (Christoph) magyarországi gyökerei azonban még ennél is régebbi keletűek, hiszen már édesapja, Ferdinand Theofil is működött a magyarországi pénzügyigazgatásban: (1670) 1672-1674 között a Szepesi Kamara igazgatója és 1672-ben egyúttal a Magyar Kamara alelnöke volt. FALLENBÜCHL 2002. 361-362. p. NAGY 1.1971. 53. p. Volkra Ottó Kristóf 1696-1704 között a Magyar Kamara tanácsosa, majd 1704-1708 között alelnökként vezetője. (Erdődy Kristóf kamaraelnök halála utáni provizórium idején, egészen Erdődy Sándor kinevezéséig töltötte be a posztot, indigenátus hiányában, amelyet édesapja és ö csak 1706-ban kapott meg, nem lehetett elnöknek kinevezni.) NAGY I. 1971. 53., 365. p.; FALLENBÜCHL 2002. 361. p. 99 Olbern János Ferenc (Johann Franz) szintén bővében volt magyarországi tapasztalatoknak, hiszen 1692-ben a Magyar Kamara létszámfeletti (azaz fizetés nélküli) tanácsosaként, majd 1694-1699 között tényleges tanácsosaként működött, 1699-től pedig már mint az Udvari Kamara tanácsosa vett részt biztosként a Magyar Kamara munkájában. 1702 szeptemberében kapta meg a magyar indigenátust és a bárói címet. FALLENBÜCHL 2002. 217. p. 100 BFL IV. 1002. uu. Maylin levele Buda város tanácsának 1703. március 21., valamint 1703. március 24. Ekkor írja Maylin:,, der Sach einen Anfang gemacht, und in dem ersten Ansehen, unserer Sachen nicht übel aufgenohmen, sondern für billich erkent worden ". A levélben megemlíti, hogy Bösinger is Bécsbejött tárgyalni, de az ő beavatkozásai inkább hátráltatják a városok ügyeit. Uo.