Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig
legdinamikusabban fejlődő új szerzemény) volt. Azzal is tisztában voltak, hogy a privilégiumok visszaszerzéséhez nem elegendő a régi kiváltságokra való hivatkozás. Ma már tudjuk: az udvar lényegében 1684-ben, tehát még Buda visszafoglalása előtt eldöntötte, hogy a visszahódítandó területeket új szerzeményként fogja kezelni, ami alatt azt is értették, hogy a régi birtokjogok érvényesítésére csak a harcok lezárulta után kerülhet sor fegyverváltság, ún. jus annorum megfizetése fejében. 82 Minderre 1699-ig, azaz a karlócai béke megkötéséig nem is nyílt lehetőség. 1701-ben további kedvező körülmények is elősegítették a városok kísérletét: ez év tavaszán kitört a spanyol örökösödési háború, ami automatikusan maga után vonta az amúgy is állandó pénzzavarral küszködő udvar pénzhiányának drasztikus növekedését. Nem is véletlen, hogy 1702-1703-ban történik meg a legtöbb újszerzeményi terület fegyverváltság-ügyének rendezése, 83 ebbe a folyamatba illeszthető Buda és Pest „megváltása" is. A bécsi döntéshozók helyzetét ugyanakkor megkönnyítette a városokban tapasztalt fejlődés. Az új városok lakói ekkor már többségükben megbízható katolikus németek, létrejött a rendszeres városi közigazgatás, kialakult egy jómódú iparos-kereskedő vezetőréteg, így a városok megerősödtek, nőttek a városi bevételek, és ami szintén fontos: a kandidáló városok egy sor privilégiumra már amúgy is szert tettek. Az 1701-ben megindult küzdelemben a testvérvárosoknak két-két kulcsfigurája volt: Buda esetében a már említett Bösinger Ferenc Ignác gyógyszerész, többszörös budai polgármester (1693, 1695-1698, 1703-1705), 84 illetve Maylin Ulrik Benedek budai szindikus (jegyző), aki 1694-től állt a város alkalmazásában. 85 Pestet a tárgyalások során elsősorban a már szintén említett Mosel Antal János képviselte. Mosel a Rajna vidékéről vándorolt be, jogi végzettséggel is rendelkezett, 1692-ben ő lett a város első (és egyetlen) szindikusa, aki egészen haláláig, 1721-ig szolgálta Pest városát. 86 Szintén kiemelkedő szerepet játszott Pest másfél évtizedes küzdelmében Probcrger Jakab serfőző, akit többször is megválasztottak pesti bírónak (1693-1694, 1696-1697, 1699-1701, 1702-1709.) 87 82 MEZŐSI 1942. 179-182. p. 83 Uo. 185-190. p. 84 Ld. 10. jegyz. említett müveket. 85 Buda 1694. május 17-től alkalmazza Maylin-t évi 400 Ft fizetéssel és 50 Ft irodai pótlékkal, szabad lakással. Az ő hivatalnokoskodása alatt indult meg a rendszeres városi közigazgatás. GÁRDONYI 1916. 589. p. 1705-ben tanácsossá is választották, 1710 végén már súlyos beteg, 1711. júliusában, halála után választják meg utódját. BÓNIS 1962. 44^15. p.; BONIS 1975. 169. p. 86 1666 körül született Ringau-ban (Mainzi érsekség), korábban auditor-ként is működött Caraffa de Stigliano gróf mellett, így különösen jó kapcsolatai lehettek akár az udvari körökhöz is. Polgárjogot a szindikusi állás elnyerése évében, 1692-ben szerzett. 0 készítette a már említett 1697. évi pesti jogkönyv-tervezetet. 1717-ben címeres nemesítő levelet is kapott III. Károlytól, 1721 -ben hunyt el. (Nevét a szakirodalomban írják Mosell-nak is.) SCHMALL 1899. 2. köt. 1-4. p.; PÁSZTOR 1936. 164. p. DÜMMERTH 1968. 234-235. p. BONIS 1962. 45. p.; TÓTH 1959. 115. p. Mosel 1701. július 18-án kelt meghatalmazását a privilégium ügyében folytatandó tárgyalásokra közli: SCHMALL 1899. 1. köt. 307-308. p. 87 Landshut-ban született 1657 körül 1687-ben szerzett polgárjogot 1688-ban lett először tanácsos 171 l-ben hunyt el. A szakirodalom szerint írástudatlan volt, azonban kezdetleges aláírása jó néhány iraton fennmaradt. KOVÁCS 1944. 10-15. p.; TÓTH 1959. 123. p.; DÜMMERTH 1968. 281-282. p.
