Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig

pest. Pest, főként az alföldi marhafelhajtásnak köszönhetően, sokkal jobb piaci pozíciókkal rendelkezett. Nem véletlen, hogy a város az adminisztrációtól engedélyt kapott a város területén kívül tartandó marhavásár-tartásra, majd pedig az országos vásártartási, később a kövezetvám-szedési jogot is megkapta, sőt az országos vásártartási jogot a 6 éves próbaidőn belül, négy év múlva sikerült privilégiális formában is megerősíttetni. Budának a városfalakon belüli szűk piacterek is hátrányt okoztak.

78 Az 1690-es évek első felében kiadott kamarai adminisztrátori kiváltságok azonban csak rendelet szintjén voltak érvényesek. Szükség volt az elért eredmények uralkodói megerősítésére is, ebben is általában Pest járt elől. Az egyik legfontosabb jogot, az ország területére érvényes harmincad- és vámmentességet csak hosszas küzdelem után, 1698-ban sikerült mindkét városnak uralkodói privilégiummal megerősíttetni.

79 Bár a szabad királyi városok által ekkoriban „élvezett" harmincad-mentesség már össze sem volt vethető a késő középkori, 16. századi viszonyokkal, a két város számára ez mégis hallatlanul nagy sikernek bizonyult a szabad királyi városi státusz elismerése felé vezető úton. Ugyanis I. Lipót a harmincad- és egyéb vámok alóli mentességet a többi szabad királyi város mintájára adta meg Pestnek és Budának, és a két megegyező szövegű oklevélben felsorol négy 16-17. századi, a szabad királyi városok jogállására és harmincad-mentességére vonatkozó törvénycikkelyt is.

80 Ez tulajdonképpen a két város szabad királyi státuszának implicit elismerését is magában foglalta! A négy város offenzívája a kiváltságok visszaszerzésére (1701-1703) 1701-ben fordulat áll be a kiváltságlevelekért folytatott küzdelemben. Pest város Bécsben tárgyaló követei felismerték, hogy nagyobb sikerrel járhatnak, ha a városok nem külön-külön próbálkoznak, hanem összefognak. Sőt, ők nem csak Budát, hanem a két másik, a török előtti időkben szintén szabad királyi városi jogállással bíró újszerzeményi várost: Székesfehérvárt és Esztergomot is be akarták vonni.

81 Igazuk is lett, a négy új szerzeményi város összefogása hozta meg a régen várt sikert. A privilégiumokért folytatott harcban a húzóerő mindenképpen Buda („az ország székhelye") és Pest (a 78 Az, hogy a város fekvése, illetve az a tény, hogy nem rendelkezhetett a határa felett, milyen súlyos gazdasági következményekkel járt, jelzi a budai tanács egy datálatlan (1696. május 6. utáni) kérelme is. Eszerint a városnak adományozott évi négy országos vásár tartását engedélyező privilégium alapján semmilyen más kényelmes helyet nem lehetett kijelölni, mint a rondellán kívüli területet a külvárosi mészégetőnél („ vor der Rundell ausßer der vorstatt bey dem kayl. kalch ofen "), ezért azt kérik a kamarai adminisztrációtól, hogy ezen a helyen senkinek se engedjen privát célra telket (házat, kertet), hanem tartsák fenn marhavásár céljaira. MOL E 282 No. 12. fol. 36-37. 79 A harmincad- és vámmentességre ld. GÁRDONYI 1916. 599-600. p. 80 Az oklevelekben az alábbi törvénycikkekre történik utalás: 1546:XL. tc; 1557:111. tc. [valószínűleg elírás, helyesen: 1557:XVI.]; 1635:XVI. tc. [talán helyesen: 1635:XLIII. tc.]; 1655:XXIX. tc. I. Lipót Budát a harmincad-mentességi privilégiumban ,,olim sédem et praefati regni nostri Hungáriáé metropolim "-nak nevezi, és hivatkozik arra, hogy, hogy az új lakosok elődei a szabad királyi városok lakói közé tartoztak. 81 TÓTH 1959. 128. p.