Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Oborni Teréz: A fejedelemség-kori erdélyi várostörténet kérdéseiről
Az előbbieknek azonban Marosvásárhely esete ellentmondani látszik. Bethlen Marosvásárhely számára 1616-ban kiadott híres privilégiumlevelében a várost „in coetum et numerum reliquarum liberarum, muratarum et Regiarum civitatum regni huius nostri Transylvaniae ac partium Hungáriáé eidem annexarum " emeli. 17 Szabó Miklós úgy véli, hogy Bethlennek ez a privilégiuma csak megerősítette a város által már korábban megszerzett jogokat, köztük a már 1560-ban János Zsigmondtól (II. Jánostól) megszerzett kiváltságot, miszerint bíráskodási ügyekben a város polgárai egyenesen a vajdához illetve a királyhoz fordulhattak. Véleménye szerint a város ettől kezdve lényegében már a szabad királyi városokat megillető jogokkal rendelkezik, bár még oppidumnak nevezik a források. 18 Pál-Antal Sándor ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy ezzel a Bethlen privilégiummal emelkedett a város az igazi, kerített vagy „kolcsos", azaz a szabad királyi városok körébe. 19 Bethlen Gábor már uralkodása kezdetén, 1614-ben foglalkozott a városok ügyeivel, amikor is elsőként Gyulafehérvár, Várad és Kolozsvár kiváltságos helyzetét erősítette meg. Mindegyik oklevélben kitért a városokban az elmúlt években bekövetkezett pusztulásra, illetve utalt az elmúlt nehéz időkre és arra, hogy az elszenvedett nehézségekért a városokat fejedelmi kegyéből most kárpótolni akarja. Az előbbi városok közül is kiemelkedik a fejedelem gondoskodása Gyulafehérvárról. Nagyszebenben, 1614. január 3-án kiadott oklevelében kijelenti, hogy a megelőző évben bekövetkezett tűzvész s a háborús pusztulások miatt, mivel a várost újjá akarja építeni, egy évre fölmenti lakosait mindennemű fejedelmi szolgálat alól. Ugyancsak Nagyszebenben, 1614. január 5-én kelt következő adománya értelmében a város jobbágy lakosságát felszabadítja, és a fejedelmi prefektus joghatósága alá helyezi. Mindezt azzal indokolja, hogy Gyulafehérvárnak, mint fejedelmi városnak az ott lakó népek gyarapodása által kell minél nagyobbá válnia, és hogy a lakosság száma növekedjen, és jobb rendben és módon, ésszerűen lehessen ezt elérni, ezért szükségesek az említett intézkedések. 20 Ugyanezen a napon a fejedelem nova donalio-ként a városnak adományozott ismét egy Igenpataka faluban az ugyanolyan nevü patakon lévő malmot. Ezt a malmot még Báthory Istvántól kapták cserébe azért az Ompolyvizc folyón működő, a város tu17 A privilégium latin ny. szövegét közli: SZABÓ MIKLÓS: Marosvásárhely szabad királyi várossá alakulása (1560-1616). In: Uő: Művelődés és gazdálkodás az újkori Erdélyben. Erdélyi értelmiség, városfejlődés és paraszti gazdálkodás a XVI-XIX. században. Marosvásárhely, 2003. 141-155. p. (A továbbiakban: SZABÓ: Marosvásárhely.) A MOL-ban lévő Liber Regius-ban nem található meg az oklevél teljes szövege, a bejegyzés egy oldal - a terjedelmes arenga-után megszakad. A városról ld. még: PÁL-ANTAL SÁNDOR: Székely mezővárosok a fejedelemség korában. In: PÁL-ANTAL: Székelyföld és városai 9-13. p. ix SZABÓ: Marosvásárhely 142., 145. p. 19 PÁL-ANTAL SÁNDOR: „Szép privilégiumokkal, szabadsággal látogattuk meg a kegyelmetek várossát." In: PÁL-ANTAL: Székelyföld és városai 42-^5. p. 20 „...ipsam Civitatem Albensem, quae est sedis Principalis Majestatis, quandoque gentium et nationum diversorumque populorum conventu et consessione excrescere in altum, quandoque autem discrescere et quasi humi serpere non ignoramus, quorum numerus et coctus ut in dics magisque multipliceretur ac meliori ordine, modi et ratione, uti temperarique ac ipsi quoque locuplctari possent" LR 10. köt. 67.
