Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Bariska István: Nyugat-magyarországi szabad királyi városok a 17. századi rendi hierarchiában. Különös tekintettel az egykori Habsburg zálogvárosokra

jelenti, hogy a „szabad királyi város" terminus az 1608. évi kr. u. 1. tc. után elfogadottá vált mind a kancellária, mind a rendek számára. Azaz a városok országrendiségének diétális rendezése megkövetelte az egységes fogalmazást. Éppen azért nem volt már megkülönböztetés, mert az országgyűlésen létrejött a városok kúriája. Ez pedig egységesítette a korábban külön csoportokra tagolódó városokat. Volt azonban még egy szempont, amelyre érdemes odafigyelni, ez pedig a városok fellebbviteli fórumának ügye. III. Ferdinánd említett átirata, továbbá Kőszegnek kiadott ünnepélyes oklevele is tartalmazta ezt a részt: „...továbbá a mi királyi tárnokmesterünk fellebbvitele és bírósága alá rendelt városaink sorába és rendjébe felvesszük és befogadjuk [ti. Kőszeget, kiem. a szerző]".

11 Ezt a kitételt még egyszer megismételte a szöveg, mondván, hogy a rendi ország minden más tagja mind a peren, mind pedig a peres eljárásban szabad királyi városnak köteles Kőszeget tekinteni.

1

" Ugyanez vonatkozott az 1648. október 26-án szabad királyi városi rangra emelt Kismartonra is.

13 Azaz a fellebbvitel tárnokszékhez kötése minősítést jelentett. Az uralkodó és kancelláriája így hozta a rendi ország tudomására, hogy hatalma alól a bíráskodás másodfokán is kivette a szabad királyi városokat. Ez még akkor is így volt, hogy a városok tárnokszéki tagsága nem volt automatikus. Kőszeget és Kismartont meg 1655-ben is hiába keressük a tárnoki városok között. Jellemző, hogy a 17. században ezt mindössze négy város érte el, nevezetesen Modor (1613), Kőszeg és Kismarton (1662), továbbá Debrecen (1695). Az 1681-ben átminősített Rusztnak ez még igen hosszú ideig sem sikerült.

14 A puszta uralkodói akaratnyilvánítás tehát nem volt elegendő a tárnoki joghatóság alá tartozáshoz. Azaz a tárnoki intézmény is terepe lett az uralkodó és a rendek vitájának. Buda és Pest esetében tudjuk, hogy 1709-ig a Kamarai Adminisztráció védte hadállásait, így a két városnak csak 1722-ben sikerült a tárnokszéki tagság. Az, hogy a rendek a diétán is korlátozni kívánták a király és a városok szövetségének intézményesülését, arra több 17. századi törvényszék is utal (1608. évi k.e. 7. tc, 1687. évi 17. tc.). Az a körülmény tehát, hogy külön intő jellegű, uralkodói leiratok készültek a vármegyei közgyűlések számára a szabad királyi városi rangot biztosító oklevelek kiadásakor, az nemesi vármegye ellenállására is utal. Tekintettel arra, hogy a közgyűlés a kihirdetés fóruma is lett, érthető, hogy az uralkodó és a rendek közti alku (küzdelem) egyik színhelye is lett. Ez volt azonban az a korszak, amikor a városok fejlődése - egyáltalán a rendi fejlődés - lelassult. Egyfelől a hódoltságba eső egykori szabad királyi ill. királyi szabad 11 Mint a 7. sz. jegyzet, valamint III. Ferdinánd ünnepélyes pátense. VaML KFL Tk. Lvt. 97.sz. Bécs, 1648. nov. 6. 12 VaML KFL Tk. Lvt. 98. III. Ferdinánd átirata Sopron vármegye közönségének. Bécs, 1648. nov. 6. 13 BARISKA ISTVÁN: Eisenstadt und Güns als königliche Freistädte. In: Forscher - Gestalter - Vermittler. Festschrift Gerald Schlag. Szerk.: WOLFGANG GÜRTLER. Eisenstadt, 2001. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland Bd. 105.) 18-19. p. 14 VERES MIKLÓS: A tárnoki hatóság és a tárnoki szék 1526-1849. Budapest, 1968. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 2.) 14-16. p.