Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Bariska István: Nyugat-magyarországi szabad királyi városok a 17. századi rendi hierarchiában. Különös tekintettel az egykori Habsburg zálogvárosokra

városok elvesztették korábbi státuszukat, így többek között Buda és Pest is. Ez a számszerű csökkenés annak ellenére is gyengítette a városok országrendiségét, hogy ekkor már létezett a törvényi háttér. Másfelől - a tárnokszéki joghatóság alá kerülés nehézsége is ezt bizonyítja - a magyarországi rendi fejlődés egészében kell megítélni, hogy voltaképpen milyen jövője lehetett a rendi kötelékekbe bekerült városoknak. 3. A szabad királyi város a magyarországi városhierarchiában a legmagasabb szintet képviselte. A rendi hierarchiában azonban a legalacsonyabbat. Ez önmagában is állandó küzdelemre kényszeríttette a résztvevőket. Amíg Európa nyugati felén már az abszolutista rendszerek születésének vagyunk tanúi, nálunk az örökös főrendiség és jobbágyság intézményének születését látni. Minthogy főleg a nyugat-magyarországi két, új szabad királyi város, Kőszeg és Kismarton példáján szeretnénk követni a rendi hierarchiába való beilleszkedés történetét, nem kétséges, hogy az itt élő és működő főrendekre is ki kell térnünk. Nem érdektelen az a tény ebből a szempontból, hogy itt és Horvátországban voltak birtokosok a Bánffyak, a Batthyányiak, a Draskovichok, az Erdődyek, a Frangepánok, a Nádasdyak, a Széchyek és a Zrínyiek. Ezek a családok csaknem a felét alkották azoknak a nemesi famíliáknak, akik a 16. század második és a 17. század derekáig szerezték az örökletes grófi és bárói címeket. Ezek a családok meglehetős zárt kört képeztek, ahová csak nehezen lehetett bejutni, miként az az Esterházyak esete is mutatja.

15 Adva volt a hivatalviselő nemesség, valamint a világi és egyházi méltóságok viselői, így Lippay-, a Csáky, a Sennyey-, a Pálffy, valamint a Rákóczi- és Wesselényi család, amelyek és akik kikcrülhetetlenek voltak, ha valamely város be akart törni az alulról és felülről egyként zárni akaró rendi társadalom hierarchiájába. Hovatovább a városnak ki kellett építeni a jogtudó nemességgel is a maga kapcsolatát, így Vitnyédi Istvánnal, Tolnay Jánossal, Leonhard Lindcnmaycrrel stb., hogy célt érjenek. Ez jószerével a főrendek és közrendek szolgálatába álló köznemesség volt. Ennek a kapcsolatnak külön jelentősége volt Kőszeg és Kismarton esetében, hiszen jó kétszáz esztendőre esetek ki a magyarországi rendi fejlődésből. Ismeretes, hogy ez a két város két, 15. századi szerződés (Sopron/Bécsújhely 1463, Pozsony 1491) alapján Habsburg zálogra került.

16 Ez egyben azt jelentette, hogy a két város mind anyagi, mind pedig az alaki jog területén idegen mintákat alkalmazott. Olyannyira, hogy Kőszeg jogtudó hivatalnoka, a város jegyzője lemondott, amikor az általa nem ismert Tripartitum újbóli 15 MAKKAI LÁSZLÓ: Örökös főrendiség. In: Magyarország története 1526-1686. 1-2. köt. Főszerk.: PACH ZSIGMOND PÁL. Szerk.: R. VÁRKONYI ÁGNES. Budapest, 1985. 2. köt. 990-991. p. 16 OTTO AULL: Friedensverträge, die das Burgenland betreffen. Burgenland, 1930. 50-52. p., valamint BARISKA ISTVÁN: Küzdelem az ausztriai zálogon lévő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán. In: Vas megye múltjából '76. Levéltári Évkönyv 1. Szerk.: HORVÁTH FERENC. Szombathely, 1977. 61-99. p.