Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - H. Németh István: A szabad királyi városi rang a kora újkorban

lések iratai. Az egykori Illésházy zálogbirtokként számontartott Modor, Bazin és Szentgyörgy mezővárosok követei ekkor jelentek meg először a diétákon és megjelenésük hatalmas felzúdulást váltott ki a nemesi követekből. E három országgyűlésen az említett három városka követei részt vettek ugyan, és a diétán megjelentek közé be is írták őket, de minden egyes esetben az 'oppidum' és nem a 'civitas' jelzőkkel érzékeltették, hogy a rendek nem ismerték még el őket teljes jogú tagként.

13 Hasonló jelenséggel szembesülhetünk, ha a Szatmár és Németi valósnak nem tekinthető szabad királyi városi jogaival kapcsolatos eseményeket vesszük sorra. Az ikerváros a 17. század folyamán ugyanis egyre-másra adta be kérelmeit vélt jogainak elnyerése végett, melyet nem másra alapoztak, mint Bocskai István erdélyi fejedelem figyelmetlen kancellistáinak tévedésére, akik egy általuk elkészített oklevelükben e két várost a 'civitas' jelzővel ruházták fel.

14 A 'civitas' megnevezés tehát viszonylag biztos mutatója annak, hogy melyik települést tekinthetjük szabad királyi városnak és melyiket nem, de mégsem tekinthető teljesen biztosnak. Azt gondolhatnánk, hogy - ismerve a szabad királyi városok adózását - a Magyar Kamarának egyedül a szabad királyi városok fizettek taxát, de e feltételezésünkben csalódnunk kellett. A Magyar és a Szepesi Kamara taxajegyzékei többékevésbé hiánytalanul fennmaradtak, így ezekből megtudhatjuk, hogy mely városok mennyi adót fizettek. 1548-ban a magyarországi katonaság fizetésére az országgyűlés ismételten különleges hadiadót szavazott meg. A rendek törvénykönyvbe foglalt határozata szerint jobbágyportánként két forintot ajánlottak meg, míg a városok adóit szokás szerint az Udvari Kamara döntése alapján a Magyar Kamara és a Magyar Kancellária közölte az egyes városokkal. E jegyzék szerint Pozsony, Sopron, Nagyszombat, az alsó-magyarországi bányavárosok, valamint külön a felső-magyarországi szabad királyi városok taxáját említették. Az öt szabad királyi város mellett azonban a meglehetősen kérdéses jogi státussal rendelkező Késmárk taxája szintén szerepelt a felső-magyarországi városi bevételek között.

15 Ez a „furcsaság" a Magyar Kamarának is feltűnt. 1549-ben a kamara nem tudta eldönteni, hogy „a Szepességben fekvő Késmárk városának ügyében, amelyet az ország e részének szabad városai között tartanak számon ", hogyan adóztassanak: a többi városhoz hasonlóan, vagy pedig adjanak utasítást a dikátoroknak, hogy ők vessék ki az adót. Ha ugyanis a többi városhoz hasonlóan adóztatnak, akkor fenn állt annak a veszélye, hogy a késmárkiak „alaptalanul a szabad városi rangnak örvendenek".

16 Kés13 Magyar országgyűlési emlékek. Monumenta comitialia regni Hungáriáé. Szerk: FRAKNÓI VILMOS (1-8. köt.), FRAKNÓI VILMOS - KÁROLYI ÁRPÁD (9-12. köt.) Budapest, 1874-1917. (Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Történelmi Emlékek 3. osztály. Monumenta comitialia. Országgyűlési emlékek) (A továbbiakban: MOE.) 10. kötet 84., 201., 431. p. 14 AMK Supplementum H. Listiny, listy a spisy (=HI.) 5221/30. Szatmár, 1607. június 30. 15 MOL E 15 (Exp. cam.) 1549. No. 5. 1549. január 2. 16 „mentio civitatis Késmárk in Scepusio sitae, quae inter libéras civitates illarum partium Regni computatur", ill. „ne frustra titulo liberae civitatis gaudeant" Österreichisches Staatsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ungarn (= HKA HFU) RN 2. 1549. március fol. 69. Pozsony, 1549. március 28.