Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - H. Németh István: A szabad királyi városi rang a kora újkorban
márk szabad királyi városi titulusa ugyan csak a 17. században dőlt cl véglegesen, de a késmárkiak korszakunkban mindvégig a szabad királyi városokhoz hasonlóan adóztak. Adójukat mindig az uralkodó, illetve a kamara szabta meg, és a földesuruknak fizetendő census mellett a kamarának fizettek taxát. 17 A felső-magyarországi városszövetség adókkal kapcsolatos tárgyalásain azonban Késmárk kizárólag azt követően vehetett részt, miután 1655-ben valóban elnyerte a szabad királyi városi rangot. 18 Ennek jelentőségét éppen a városszövetség belső szervezetének ismeretében emelhetjük ki: a szövetkezett városok közé ugyanis kizárólag rendileg egyenjogú településeket vettek fel. E rendi egyenjogúság éppen a 16-17. században vált egyértelművé, hiszen e két században szilárdult meg a szabad királyi városok országrendiségének teljes körű elismertsége. A szabad királyi városi státus tekintetében éppen emiatt a legjobb elkülönítő módszer az országgyűlési jelenlét, hiszen a nemesség sarkalatos joga közé tartozott, hogy személyesen vagy követei útján e gyűléseken részt vehetett. A mohácsi ütközetet megelőzően a városok megjelenése az országgyűléseken esetlegesnek tekinthető, rendiségük eme alapvető összetevőjének hiánya jelezte egyben a városok országrendiségénck gyengeségét is. Éppen emiatt kérdőjclczhető meg, hogy a városok egyáltalán rendelkeztek-e rendi jogokkal a 15-16. század fordulóján. 19 A mohácsi ütközetet követően a városok országgyűlési jelenléte szinte hiánytalannak tekinthető, meghívásuk esetleges elutasításával kapcsolatban semmilyen nyom nem maradt fent a korszak hiányos, de a középkori állapotokhoz mérten jóval gazdagabb forrásanyagában. A három Pozsony megyei városka példáján láthattuk, hogy a szabad királyi városi rang kifejezetten kötődött ahhoz, hogy a diétákon megjelent rendek elfogadják-e a városi követe17 Pl. MOL Magyar Kincstári Levéltárak, Szepesi Kamarai Levéltár, Minutae (expeditiones camcrales) (E 244) 394. kötet fol. 428-429. Kassa, 1609. szeptember 18. 1635-ben szintén szerepelt a városi taxát fizetők között: HKA HFU RN 152. 1635. október fol. 4-5. 18 BRUCKNER GYŐZŐ: Késmárk és a Thököly család. In: Közlemények Szepes Vármegye Múltjából 1. (1909) 9-25., 71-87., 146-157., 202-223. p. 19 KUBINYI: A városok országrendiségénck; KUBINYI: A városok az országos politikában; KUBINYI ANDRÁS: Rendclkcztck-c országrcndiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban? In: Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára. Szerk.: MAYER LÁSZLÓ - TILCSIK GYÖRGY. Szombathely, 2003. (A továbbiakban: Bariska emkv.) 55-70. p., valamint GERICS JÓZSEF: Az „ország tagja (membrum regni)" és az „ország része (pars regni)" kifejezés középkori magyarországi használatáról. In: Jubileumi csokor Csapodi Csaba tiszteletére. Szerk.: ROZSONDAI MARIANN. Budapest, 2002. 81-89. p. Gerics József érvelése valóban kétségeket ébreszt afelől, hogy a szabad királyi városok rendelkeztek-e a nemességgel egyenrangú rendi jogokkal. Komoly érvei következtében felmerülő bizonytalanságunk ellenérc azonban inkább amellett foglalunk állást — fenntartva: nem lévén a korszak szakavatott kutatója —, hogy a szabad királyi városok a korszakban bizonyos fokú rendi jogokkal rendelkeztek, de e rendi jogokkal nem élhettek a nemességgel egyenlő mértékben. Ennek a labilis helyzetnek talán éppen az lehetett az oka, hogy a városok országrendisége éppen ezekben az évtizedekben alakult ki, hogy azután a 16. század közepére valóban teljes jogú tagjaként vehessenek részt a diétákon, akik meghívása immáron evidenciának tekintett tény volt.
