Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban
Az ingatlantulajdon és a polgárjog összekapcsolódása még egy csoportnál vet fel komoly problémákat, akik a városi ingatlanok jelentős részarányát (a soproni belváros esetében pl. egyes években több mint 10%-át) birtokolták: a zsidóknál. Ezen a ponton a magyarországi szabályozás jelentős eltérést mutat például a Német-Római Birodalom városainak rendelkezéseitől. Míg ott a zsidók nem lehettek teljes jogú háztulajdonosok, de a városok védelmében részesülő polgárok igen, amennyiben évente lefizették az előírt taksát, 75 a késő-középkori Magyarországon fordított volt a helyzet. A zsidók akadály nélkül adhattak-vehettek házakat, zálogszerződések révén pedig egyéb ingatlanok (szőlők, malmok, stb.) is a birtokukba juthattak, polgárjogot azonban nem nyerhettek. így nem is a városnak adóztak, hanem közvetlenül a királyi kamarának, amelynek védelme alatt álltak és szolgái voltak. A polgárjog társadalmi szabályozó szerepével kapcsolatban merül fel az a kérdés is, hogy milyen hatással volt és mekkora kört befolyásolt az a tény, hogy a város egy lakója megszerezte a polgárjogot? Itt egyrészt a városon belüli, másrészt az azon kívüli társadalmi kapcsolatokat kell figyelembe venni. A máshonnan beköltözők esetében nyilván fennmaradtak a korábbi családi és üzleti kapcsolatok, amelyek révén adott esetben újabb rokonokat vagy üzletfeleket is ösztönözni tudtak a betelepedésre. Példaként említhetjük a Sárvárról Sopronba költöző Czemper Simon és rokonsága esetét. A városon belül elsősorban a kezesek szerepét kell kiemelni, akik, mint fentebb láthattuk, az új polgároknak segítői, mentorai, de adott esetben akár felettesei is lehettek. Mindenképpen fontos szerepet játszottak abban, hogy a beköltözők megismerjék a város szokásait, és valószínűleg bizonyos mértékig anyagilag is feleltek azért, hogy betartsák a polgárjoggal járó kötelezettségeket. Hasonló szerepet, azaz a város és a helyi polgárság szokásrendjének megismertetését írta elő pl. a Budai Jogkönyv azon budai polgárok számára, akik idegen kereskedőknek adtak szállást. 77 A jelen tanulmány keretein túlmutatna az arra vonatkozó adatgyűjtés, hogy kialakultak-e konfliktusok a város és a kezesek, illetve a kezesek és az új polgárok között a felelősségvállalással kapcsolatban, de a jövőben érdemes lenne figyelmet szentelni ennek a témának is. Harmadsorban: sok más jelenséghez hasonlóan időeltolódás és egyéb módosulások tapasztalhatók a polgárjog megszerzésének szabályozása tekintetében is a magyarországi és más európai városok között. 78 Az igen fejlett és korán meginduló városi 75 MICHAEL TOCH: Die Juden im mittelalterlichen Reich. München, 1998. (Enzyklopädie deutscher Geschichte Bd. 44.) 52-55. p. A zsidók speciális polgárjoga azonban nem jogosította fel őket a városi hivatalviselésre és a közügyek gyakorlására. Ld. még SCHMIEDER: Definitionen 139-141. p. IG ÉRSZEGI GÉZA: Középkor. In: Sárvár monográfiája. Szerk.: HORVÁTH FERENC. Szombathely, 1978. 168-169. p. Ld. még: SZENDE KATALIN: Sopron kapcsolatai közeli és távoli városokkal a késő-középkorban. In: A város térben és időben. Sopron kapcsolatrendszerének változásai. Szerk.: TURBULY ÉVA. Sopron, 2002. 55-80. p., itt: 67-78. p. 77 Budai Jogkönyv 89. cikkely. Tágabb összefüggésben elemzi: GÖNCZI KATALIN: Ungarisches Stadtrecht aus europäischer Sicht. Die Stadtrechtsentwicklung im spätmittelalterlichen Ungarn am Beispiel Ofen. Frankfurt am Main, 1997. 150. p. 78 Erről részletesebben: SZENDE: Otthon 243-244. p. és Uő: Was there a Bourgeoisie in Medieval Hungary? In: „The Man of Many Devices Who Wandered Full Many Ways." Festschrift in Honor of János M. Bak. Ed.: BALÁZS NAGY - MARCELL SEBŐK. Budapest, 1999.445-459. p., kül. 455^156. p.
