Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban

az időközben eltelt csaknem fél évszázad fejlődése: számszeríj helyett lőfegyverek, angolnanyárs helyett a jobban kidolgozott alabárd {hellbard, hellmpart) volt a jellemző. A város nyilván közölte a polgárjogért folyamodókkal, hogy bizonyos értékhatárok között milyen fegyverre lenne szükség. Még nyilvánvalóbb a speciális eljárás két mesterembernél, akik saját készítésű kézműves termékekkel: egy ónöntő két magas ónkannával, egy bognár pedig két új szekérkerékkcl váltotta meg a belépési taksát.

55 Fridrich von Weyssinggel úgy egyezett meg 1492-ben a város, hogy adó, robot és őrség fejében évi 2 mázsa salétromot adott, de ha rendkívüli adó is terhelte Sopront, akkor neki is fizetnie kellett.

56 Azokban az esetekben, amikor módunk van az új polgárok életútját további adatok segítségével is nyomon követni, láthatjuk, hogy a város követelése valóban összhangban volt a jelentkezők teherbíró képességével. A magasra taksált polgár-jelöltek szinte kivétel nélkül gyökeret eresztettek a városban. A legnagyobb tétellel, 10 szakállas puskával a dúsgazdag kereskedő, Alföldy Bálint királyi harmincados tartozott, aki 1493-ig képviselte a központi hatalmat és szolgálta saját érdekeit Sopronban.

37 A másik nagy tétellel, 10 angolnanyárssal a Cseprcgről betelepülő Lengenawert taksálták. Ő 1488-ban ugyan még bérlőként tűnt fel az adójegyzékben, 1492-ben viszont már az ispotálymesteri tisztséget töltötte be, tehát idővel elnyerte a városi vezetés bizalmát.

58 Nála is sikeresebb karriert futott be Jacob Siebenbürger, akit a lista szerint 1484 körül két tárcsapajzs és négy angolnanyárs beszolgáltatására köteleztek. 1496 és 1512 között hat alkalommal töltötte be a polgármesteri tisztséget, és az 1520-as évekig aktív tagja maradt a város vezető elitjének.

59 A szintén két tárcsapajzzsal tartozó Caspar Gergel is tagja lett a városi tanácsnak a későbbiekben. Ezzel szemben a kisebb felvételi díjat adók kevésbé találhatók meg a későbbi forrásokban, így feltehetjük, hogy megtelepcdési kísérletük hosszabb távon nem járt sikerrel. Más magyar és külföldi városokban is találunk példákat arra, hogy a felvételi taksa a jelentkezők lehetőségeihez illetve a város igényeihez igazodott.

60 Érdemes figyelmet fordítani a kezesekre is. A listából úgy tűnik, hogy a tanács nem mindig követelte meg kezesek állítását, valószínűleg csak akkor, ha kétséges volt számára a jelentkező anyagi háttere vagy megbízhatósága, és akkor is váltakozva egy, 55 Burgerbuechl 213-214. p. 56 Burgerbuechl 57. p. 57 Vö. SZENDE: Alföldy 38. p. Szinte bizonyos, hogy az arrogáns kincstári tisztviselő adóhátralékai mellett ezt a tartozását sem egyenlítette ki a város felé. 58 Gcdenkbuch 399. bejegyzés. 59 MOLLAY KÁROLY: Középkori soproni családnevek. Budapest, 1938. 38-39. p., Uö: Háztörténet és várostörténet. A Szent György utca 3. számú ház I. In: Soproni Szemle 13. (1959) 121- 136. p., itt: 131-133. p.; GODA KÁROLY: A város élén. Sopron polgármesterei a 15-16. század fordulóján. In: Soproni Szemle 58. (2004) 308-328. p„ Siebenbürgen 328. p. 60 ISENMANN: Die deutsche Stadt 94-95. p., IVÁNYI: Polgárjog 12-13. p. idézi többek között, hogy különböző német városokban a fegyverek mellett posztóban vagy borban, Halléban pedig tüzoltóvödörben (Feuereimer) is le lehetett róni a felvételi díjat.