Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban

kettő vagy három személyt neveztek meg. Ahol előfordultak, ott az új polgáréhoz hasonló társadalmi csoportba tartoztak, de nála feltehetően vagyonosabbak voltak. Zirfus Peckért például egy másik pék, Erhart állt jót, Ludweig Koler kardcsiszárért két szíjgyártó és egy lakatos, Erhart bognárért pedig egy másik bognár és egy mészárosmester. A már említett Lengenawerért egy kalmár mellett az a Jacob Joachim városbíró kezeskedett, akinek a házában bérlőként lakott. Alföldy Bálint neve mellett ebben a jegyzékben nem szerepel kezes, de házainak telekkönyvi bejegyzésénél és a házak utáni kötelezettségek felvállalásánál két barátja és üzlettársa, Christoph Herb és Wolfgang Rauch működött közre. Ez utóbbi esetben több adatunk is van arra, hogy a két tisztes polgár, akik egymásnak sógorai is voltak, megpróbálták elősegíteni Alföldy beilleszkedését a városba,

61 és ugyanez lehetett a kezesek funkciója a többi esetben is. Egy kalaposért apja vállalt kezességet, aki valószínűleg nem soproni polgár volt, hiszen akkor fiának nem kellett voltna felvételi taksát adnia - vagy a város mégsem alkalmazta következetesen ezt a szabályt.

62 A Burgerbuechlbe és a többi városi könyvbe bejegyzett adatoknak csak egy része értékelhető a foglalkozás szempontjából. Ezek alapján a kézművesek nagy arányát állapíthatjuk meg a polgárjogért folyamodók körében. Az 1528-ban bejegyzett 11 személyből 5 neve mellett tüntettek fel valamilyen mesterséget; a felvételi taksák felsorolásánál számba vett 27 személy közül 11 volt bizonyíthatóan kézműves. Ezek az arányszámok mindkét esetben jóval felülmúlják az iparosoknak a városon belüli 21-24%-os arányát,

63 ahhoz azonban túl kicsi a minta, hogy csak ennek alapján egyértelműen a kézművesek nagyobb mértékű mobilitására következtethessünk. Szerepet játszhatott gyakoribb jelentkezésükben az is, hogy polgári jogállásukat a céhbe való felvétel megkönnyítésére akarták felhasználni. Szintén a kézművesekhez kapcsolódnak a fentebb, az adminisztráció formái között már említett születési illetve magaviseleti bizonyítványok.

64 Az elsőben 143 l-ben a bécsi posztónyírók céhe ajánl a soproni tanács jóindulatába egy jó magaviseletű, tanulóéveit rendben letöltött legényt; rá húsz évre a pozsonyi tanács tanúsítja Hans Reuss aranyműves feddhetetlen viselkedését; 1457-ben pedig a kismartoni tanács bizonyítja a soproniak előtt a tőlük távozó Michael Wunder puskamester és felesége kifogástalan életvitelét és azt, hogy a férfit távozási szándékára való tekintettel felmentették a városnak tett hüségesküje alól.

65 Ez utóbbi adat érdekessége, hogy az asszonynak kellett visszamenni volt lakhelyükre a bizony ságlevélért, míg férjét a soproniak 61 Ld. részletesen SZENDE: Alföldy 54-57. p. A többi példa: Burgerbuechl 213-215. p. 62 A kezesekről a német városokban vö.: ISENMANN: Die deutsche Stadt 94. p. 63 SzÜCS: Városok 46-47.; 64-65. p. 64 Vö. fentebb, 33. jz.; más magyar városok példáira: IVÁNYI: Polgárjog 26-28. p. 65 Ez a kitétel egyrészt azért érdekes, mert példát ad a polgárság kötelékéből való elbocsátásra, amiről a felvételi procedúránál is kevesebb adattal rendelkezünk, vö. IvÁNYl: Polgárjog 24-25. p.; másrészt azért, mert Kismarton, habár földesúri joghatóság alatt állt, eszerint a polgárfelvételeknél a szabad királyi városok gyakorlata szerint járt el.