Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Reprodukciós felvételek - PÁSZTOR ÁRPÁD: Hungara

Barátok gúnyja, fullánkos lágysága,

A sok kar, mely ütni vágy s ölel,

Minden, mi bánt, eltűnik a magányba’

S az űzött lélek önmagára lel.

Ki hát a partra! Előre, bolyongva,

Hadd járok be minden utcát, teret... Hogy ki vagyok, kinek sincs rája gondja... Ki sem ösmer-, hát mindenki szeret.

Minden szép lánynak a szemébe nézek S mintha minden lány intene nekem:- Köszönt ez a virágos parti fészek, Hozott az isten nálunk, idegen!

S a kertek közt énekszó száll a légben...- Hol járok vájjon? elcsodálva kérdem. Magyar nóta ez idegen helyen?

Alom, káprázat játszik-e velem?

S a kertbe lépek. Sok csillogó lámpa Veti fényét sok festett arcú lányra,

Kik kergetőzve, egymással cicázva Nótázgatnak, várva vendég szavára.-Jó estét lányok! köszöntök belépve. És elhangzik a dal egyszerre... Félbe. -Jó estét! Szólok és a másik percben A sok leány mind a nyakamba rebben.- Hogyan? magyar vagy? .... Honnan jösz? ... Hová mégy? Száz kérdés csap rcám le hirtelen.- Mi újság otthon? ... S útra kel sok emlék,

Mi eddig szunnyadt e távol helyen.

Körém ülnek mind... Lesik a beszédem,

És boldog, mint ki nagy kincseket kapott,

Aki zsebemből kicsente merészen Az otthonról jött magyar hírlapot.

525