Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Reprodukciós felvételek - KASSÁK LAJOS: Egy ember élete
Az egyik olvas... Néma áhítattal, Hallgatják mind a honi híreket... De a hajókürt felbúgó hívása Int, hogy búcsúnk perce elérkezett. Fel, útra hát!... Lányok, az isten áldjon. Körém állnak mind... Sírnak is talán. Ebben a percben, hogy így sírni látom, Nem más mind, mint hazátlan árva lány. Oly szomorú szemükben a tekintet... — Ég áldjon! súgja a lányok kara. S utánnam hosszan, hosszan búcsút intett, A messzi földre tévedt hungara. Barletta. (Jövendő, 1904. április 11. 16. sz. 29-30.) Egy emberélete KASSÁK LAJOS 16. [...] Most a dívánon ülök, Jolán az ágyban fekszik betegen. Furcsa halálos betegségben. Hiába gondoltam el százszor is, hogy magtalan, az asszonyokra nézve veszélytelen vagyok, megint ez az asszony is bajba került miattam. Másállapotba lett s aztán csinált magának valamit. Házilag, primitívül, mint ahogyan azt a kültelek asszonyai csinálni szokták maguknak. Félnek a gyerektől és pénztelenségükben és gyávaságukban eljegyzik magukat a halállal. A jövendő kis emberke elpusztul, s ha csak a véletlenségek nem segítenek rajtuk, akkor az asszonyok is elpusztulnak. 526
