Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Zoomolás - AMBRUS ZOLTÁN: Színház – Démonok. Hajó Sándor komédiája
Ismét más gitár: A női munka és a női tisztaság! ...O, szegények, akik ebbe kapaszkodtok!... Ne akarjatok derék emberek, hasznosak, lemondok és önfeláldozók lenni; ne higgyétek, hogy a nehezebb szellemi munka terén is vetélkedhettek a férfiakkal vagy legalább segédei, társai lehettek a Természet kiválasztottjainak; maradjatok meg nőieseknek és legyetek akármilyenek! A nő egy kis szépséggel, szépsége gondozásával, nőiessége kidomborításával, egy kis kokottos viselkedéssel többet érhet el, mint egy mázsa tudománnyal és erénnyel, mint sok esztendős, kitartó munkával... és majdnem minden nő szép, amíg fiatal. A kozmetika ma már annyira előrehaladott, a jól tápláltság és a jól ruházottság olyan nagy segítsége a megjelenés hódító képességének, a nőnek a férfira való hatása olyan sokban függ a félszegségek elkerülésétől meg könnyen eltanulható kecsességektől, hogy a női szépség most már főképpen elhatározás és igyekezet dolga. Az akarat mindent pótol és az akaratot nem pótolja semmi. Más: a férfiak marionettek, amelyeket, láthatatlan szálakon, a női szépség és ügyesség táncoltat... az összehalmozott és a proletárok szükségéről a kényelemszeretet céljaira elvont vagyon azonnal zsákmánya lehet a proletár nőnek, mihelyt ez csinos vagy legalább üde, ha nincs minden természetes eszesség nélkül, és ha morális aggályok nem tartják vissza attól, hogy felhasználja a nőiesség varázsát... Minden férfi ilyen marionett, az is, aki jól lát mindent és ezt a rabságát is... [...] Még más: mikor a nő látja, hogy szépsége micsoda igába tudja hajtani a férfiakat, valami démoni gyönyörűséget talál abban, hogy ezeket ne csak kiaknázza, de meg is kínozza; ez a bosszúja azért, hogy a férfi nem éri be azzal a nővel, aki természetes marad, s nem éri be egy nővel, hanem kokot- tok kellenek neki. így vagy ilyenformán lehetne összegezni a Démonok tanulságát..., ha ugyan jól következtetünk. Mert a szerző sokat akar mondani, de csak ritkán szól olyan határozottsággal, amely kizárna minden félremagyarázást. Ha kevesebbet akar példázni, de ezt a keveset jobban kiemeli, nyilván többet ért volna el. Amit mond, ezzel a mesével illusztrálja: A teljesen akarattalan báró, akit mindenki megcsal s aki született dupe- je (vag>' ha úgy tetszik: balekje) minden élősdinek, legyen ez a szeretője, barátja, titkárja vagy inasa, egyszer a fejébe veszi, hogy kimenekül a környezetéből s hogy ezt megtehesse, feleségül fog venni egy bárókisasszonyt. A babája azonban másképpen határoz. Iíz a pesti démonka, aki még csak félig romlott virágárus leány volt, mikor a báró fölszedte, de a gondtalan életben minden hájjal megkent kis bestiává fejlődött ki, tudja, hogy tökéletesen 491
