Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Alálátásos perspektíva - Júlia és a nők

megfeji. Éles kiáltás döbbentette vissza az ajtóból, egész testében remegni kezdett.

Bent, a szalmán, a tehenek mögött feldöntött parasztlány feküdt, kiabálva és hadonászva. Szoknyái felborítva kóvályogtak körülötte. Otromba parasztlegény feküdt a lányon. Egyik kezével a száját iparkodott befogni, másikkal a szoknyák alatt tapogatódzott: ebben a kezében valami durva, ágaskodó húsdarabot szorongatott, azt próbálta belökni.

Rémülettől és undortól megzavarodva, ész nélkül futott el onnan. A legény durvasága fellázította és lelkében a harag és méltatlankodás legyőzhetetlen érzése ragadt meg, örök időkre.

[;■•]

És megadással, vonakodva és hidegen fogadta ágyában férjét, aki remegve, szégyenkezve közeledett hozzá. Néhány hiábavaló, viszonzatlan gyöngédség, a rezignált és hidegség és megvetés végre meggyőzték végleges tehetetlenségéről. Ekkor részvét fogta el a szegény gyermek iránt, akit leplezetlenül özvegységre kárhoztatott, lelkiismeret furdalásai támadtak, amiért terméketlen és üres örömökre pocsékolta el életét. Bocsánatot kért, könyörgött, hogy fogadja el rabszolgájául, lábához rakta vagyonát és életét, biztosította, hogy nem tehet érette soha annyit, amennyivel kiérdemelhetné bocsánatát. Julia nem felelt és hátat fordított. A gróf megtörtén vonult vissza szobájába.

Solo

Lucie megremegett és felragadva köpenyét a grófnőhöz futott. Magához ölelte s lovagló ülésben a grófnő egyik combjára ereszkedve elrejtette fejét barátnője nyakán, a hajtömeg alatt: sokáig szívta be a haj részegítő illatát. Kifejezhetetlen kéj hódította el, érezve égő bőrén a grófnő combjának hűvös érintését. Szótlanul, mozdulatlanul szorította magához, majd csókolni kezdte, előbb a nyakát, aztán a füleit, két kézzel felemelte a hajzuhatagot s halántékán megfogva hátrahajtotta a fejét a vánkosra: aztán teliszájjal vetette magát a két szemére. A grófnőnek alig volt ideje magához térni. Lucie átölelte a nyakát s ujjacskáival megfogva a grófnő ajkait, piros kis csőrt formált belőlük s ajkait belészorítva csipegette, mint holmi kis madár. Közben gyönyörrel dörzsölte oda combocskáit a grófnő meztelen combjához, melyből forróság kezdett áradni.

726