Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Alálátásos perspektíva - Júlia és a nők
-Ó, édesem — milyen szép vagy ma... milyen üde és illatos a bőröd... - és a füleit kezdte harapdálni. - A grófnő nevetett. - Elég lesz már, kis bolond! De Lucie folytatta a játékot: csókról-csókra lejjebb szállt, egészen a keblekig, melyek fehéren duzzadtak elő a nyitott ing mögül. .. Édes... édes... éhes vagyok... adj egy kis didit... Mormogta mohón s mielőtt engedélyt kapott volna, nedves kezébe fogta a grófnő szoborszép keblét, három gyors csókkal felmelegítctte -, aztán finom, hegyes kis nyelvét nekiszegezve az egyik bimbónak, rátapasztotta a száját s vadul szívni kezdte. A grófnő odavolt az ámulattól, egyben fel is volt indulva -, a kislány ideges lábai hevesen szorították az övéit... [...]' Hűség Asszonyiságának kitörése Julia térdein meglepte és teljesen megzavarta volt: nem tudta megmagyarázni magának a robbanó gyönyört, ami akkor elkábította, Julia vad szenvedélyét, magáról - megfeledkezett csókjait és tébolyult dühét, ahogy a pamlagra leteperte maga alá, lábai közé szorította - nem tudta, mi lehetett az a forró folyadék, amit még most is érzett testén. Lassan nyugodott csak meg - hogy lázát csillapítsa, egész éjjel szobájában maradt. Nézegette magát a tükörben, kerek, kemény keblecskéit szorongatta. Aztán meztelenül a tükör elé állt és kíváncsian kezdte csodálni a gyengéd és finom ajkakat, az aranyprém alatt, mely hasa alatt virított. Az a furcsa vágya támadt, hogy milyen jó volna megcsókolni és hirtelen a grófnő fehér hasa jelent meg előtte, amit megsejtett az ing alatt - síkos, fehér has, a tömött, fekete prém, mely alatta barnállik. Eszméletlen vágy fogta el, hogy összeroskadjon alatta és folytassa csókjait, amiket a kebelnél abbahagyott, lejjebb, lejjebb... csókolni... csókolni... enni... harapni... [...] Lucie hosszan nézte. A vér szívébe és fejébe tolult: halántéka lüktetett. Azt hitte, elájul az eszeveszett vágytól. Nesztelenül dobta le magáról köpenyét, aztán letérdelt az ágy előtt. Most vette észre csak, hogy szerelmének inge felcsúszott és a sima has, mint egy agátkő, villogott - alul, egy forró árnyalatban elborulva barna, hullámos hajzat, mintegy hullószárny hívogatott ingerlőn, lassan pihegve a has ütemes lélegzetvételében. Lucie közelebb hajolt és visszatartva őrült vágyát, hogy rátapadjon, hosszan, mereven nézte a rózsás ajkakat, melyek valamely kéjes álom bűvöletében néha i Itt pár oldalt kitéptek az OSzK példányából. 727
