Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Alálátásos perspektíva - Dalok a kiállításból
Megbámultuk Munkácsy képét,6 Azt a fölséges alkotást, S a Plastikonba7 is betérve, Láttunk ott sok minden csodást. És én kisértem őt bolondul, Az idő oly gyorsan haladt, Most a Pokolban,8 majd utána A fontaine lumineuse9 alatt. 6 Azaz: az Ecce homo című festmény (olaj, vászon, 403 x 650 cm), a Krisztus-trilógia középső darabja. A festményt május 4-én Stefánia főhercegnő is megnézte, s ugyanezen a napon nyílt meg a Műcsarnok, benne több mint 300 magyar képzőművész anyagával. Munkácsy műve azonban nem itt, hanem külön pavilonban lett kiállítva. A megnyitón részt vett a király is, itt találkozott Munkácsyval is. Találkozásuk emlékét filmfelvétel őrizte meg. 7 Azaz: viaszpanoptikum. A panoptikum a Műcsarnokban volt látható. A viaszszobrok híres embereket (Wagner, Liszt, Vilmos császár, Wekerle), illetve egy-egy híres festményjelenetet elevenítettek meg (Zichy Mihály: Erzsébet királyné Deák ravatalánál, Murillo: Madonna). A látványosságot tükörfalú szobák és torzító tükrök kavalkádja fokozta. Lásd a 717. oldal 5. lábjegyzetét. - A Poto/-körkép résztulajdonosa és felállítója Gárdonyi Géza volt, aki Feszty roppant sikeres és nagy haszonnal működtetett körképének példáján buzdult fel, hogy önmaga is létrehozzon egy óriásfestményt. Gárdonyi pontosan ismerte a Feszty-körképben rejlő anyagi lehetőségeket, ugyanis ennek reklámozását és marketingmunkáját Feszty Árpád őrá bízta. A silány kivitelű Pokol azonban nemhogy hasznot nem hozott Gárdonyinak, de emiatti teljes eladósodása közrejátszott abban, hogy Gárdonyi elmeneküljön a fővárosból és Egerben kezdjen új életet. Azaz: világító szökőkút. A Vasárnapi Újság 1896. október 18-i száma így mutatta be: „De rendesen még nagyobb közönséget vonzott és vonz még most is esténként a nagy iparcsarnok előtti tágas Corso, melyet két oldalt a kertészet gyönyörű kiállítási táblái szegélyeznek, virágszőnyegekkel s folyton nyíló hónapos rózsákkal, míg az iparcsarnokkal szemközti előterét a kiállítás egyik különleges érdekessége, a második főkapu előtt alkotott színes vízjáték (fontaine lumineuse) telepe foglalja el. Mert valóban egész telepnek mondható az a szökő víz-sugarak csöveivel tele rakott 700 négyszög méternyi hosszúkás vízmedence. Fő részlete a hátterében fölmerülő mesterséges szakadékos sziklahegycsúcs, megrakva művészi szoboralakokkal, kecses hableányokkal, kik a csúcson álló Sió tündérét ünnepelik, amint hogy az egész szoborcsoport a Sió tündérének magyar regéjét testesíti meg. A sziklatömeg oldalának odúiból apró patakok törnek elő s zuhatagban ontják vizűket a szép párkányzatú medencébe. E kis patakok és vízsugarak napközben is egyre morajlanak, locsognak s hűsítik a levegőt; de amint az este egészen leszáll, a vízoszlopok még magasabbra lövelnek s a fő sugarak 8-10 méternyi magasra is fölemelkednek. És ezek a különféle vízsugarak valóban játszanak: hol kévésen, hol kúposán özönlenek; hol a fő sugarak szökkennek magasabbra, hol meg a vékonyabb melléksugarak kerekednek a fősugár fölé, Eleintén csak a medencét környező villám-lámpák fénye csillogtatja a felszökő s megint visszahulló apró vízcsöppeket; majd az iparcsarnok magas kupoláján gyúl ki egy hatalmas villamtűz, mely a villamlámpákat is elhomályosító fényt vet az egész medencére, selyemszínnel vonva be a sziklatömbnek szinte megelevenülő szoboralakjait. 708
