Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Alálátásos perspektíva - TÓTH ÁRPÁD: Ó, fontaine lumineuse!
Megnéztük mi látható volt, A mi híres cs hirtelen, O húzott ellenállhatatlan Kacsóival fogá kezem. Egyszerre csak megejt a kétség E sajátos nászúton: Hogy szép vezérlő angyalomnak Még csak a nevét sem tudom. Megkérdem hát, hogy is nevezzem? -Jogom volt immár arra sok - — O kis bohó, hát még se tudja: En „Reklám” istennő vagyok. (Üstökös, 1896. augusztus 2.) Ó, Fontaine Lumineuse! TÓTH ÁRPÁD Ó, fontaine lumineuse! minőt az orfeumban Láttam nem egyszer én, és mindig fájt szivem, Ültem az emberek közt, és szivaroztam búsan, És nem törődött vélem senkisem Egyszer aztán elsötétedik minden villamfény s maga a medence gyűl ki a szivárvány minden színében. A magasságban és terjedelemben egyre változó vízszökések most egy, majd több színben villognak; most rózsaszínben pompázik az első és leghatalmasabb vízkúp, míg a kisebb szökő csoportok zöld, ibolya, vagy sárga fényben ragyognak, majd pedig ellenkezőleg történik oly könnyen és sűrű változással, hogy szinte elkáprázik a szem a tarka színpompától. Szép a tűzi-játék is, de a vízjáték talán még sokkal gyönyörködtetőbb. Van is nézője minden este annyi, hogy hézagot is alig látni a sétáló, vagy álldogálva néző közönség sűrű sokaságában...” 709
