Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Színmélység - MÉREI ADOLF: On revient toujours

Bice bement a laboratóriumba, Juci öltözni kezdett. De Krónikás nem akarta ilyen örömtelenül befejezni az izgalmas felvételezést. Nagyon természetesen és nagyon biztosan a sikerben, főzni kezdte a lányt.

Juci egy órával ezelőtt ébredt csak rá, miért követik nála egymást olyan könnyen a férfiak. De ennek a felfedezésnek a nyomán felébredt benne az ellenállás. Juciban felébredt a csak azért sem!- Szeretnél? - mosolygott és elhúzódott a férfitól, és figyelmesen kezdte visszafordítani harisnyáját a fonákról.

Krónikás dühösen kapott utána:- Holnap felmennék hozzád.- Csak ne fáraszd magad.- Miért nem?- Mert. Nem.- De miért? Meglátod, olyan jó lesz...-Jó? Kinek? Neked igen?- És neked is... meglátod...- Nekem nem - mondta Juci, pedig ebben a pillanatban arra gondolt, hogy talán igaza van ennek a Krónikásnak, neki is jó lenne, hiszen eddig is mindig jó volt, és ezt kiérzik róla a férfiak.

(Uj Magazin Könyvek. Budapest, 1936. 84-92.)

On revient toujours

MÉREI ADOLF

Van húsz ruhám és mind selyem, Az én szakmám a szerelem, Formás a termetem, nem gyarló, Tolong körém a sok udvarló. Mind gazdag úr, báró és bankár, Automobilon, hintóbán jár S bár pajkos tréfát űznek vélem,

618