Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Színmélység - MÉREI ADOLF: On revient toujours
Ábrándozó marad kedélyem S borongós őszi napokon Az ócska nótát dúdolom: On revient toujours A ses premiers amours...6 Nem folyt mindig jól a sorom, Keserves volt gyermekkorom, Volt öt vagy hat kicsiny testvérem, Lenn laktunk egy sötét pincében, Egy szurtos szalmazsák volt ágyam, S bár szörnyű jó volt étvágyam, I lej, vacsorát sokszor nem ettem, Olcsó karton volt toalettem: A nyirkos szűk pincébe lent, 1 logy tudtam volna, mit jelent: On revient toujours A ses premiers amours... Lakott a házban egy legény, O szeretett, szerettem én! Az első csókot tőle kaptam, Azóta országút lett ajkam. Egy gazdag úr jött... és megejt ő, Aztán más jött... síkos lejtő... S az első tiszta szent szerelmem Ma elfordul, ha meglát engem. Nem jő hozzám vissza soha, Hazug e dal, vagy ostoba: On revient toujours A scs premiers amours... Röpül kegyetlen’ az idő, Jaj, hervadó virág a nő! Elfogy a pénz, ha fogy a szépség, Nyomor lesz részem, semmi kétség! A sorsomat előre látom, Eaképnél hagy minden barátom 6 Nyersfordításban: „A legelső szerelmeinkre mindörökké emlékezünk.” 619
