Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Színmélység - SALGÓ F. LÁSZLÓ: Festett világ. Regényvázlat
I. Baracs Gizi históriája akkor indult meg, mikor a garahidi művészestélyen mint műkedvelő ő is fellépett. A mama szívesen látta lányát a rosszul összerótt „színpadon”, de a méltóságos papa soká nem volt erre kapható.- Ugyan, ugyan - mondogatta - hová gondoltok? Gróf Baracs-lány azon a deszkatákolmányon! Azokkal a komédiásokkal!... De hová gondoltok?!...-No, hát nem bánom... így történt, hogy a műsornak az a száma lett az ünnepély pièce de résistance-ja,4 melyben a szép Baracs-lány a lehetőségig dekolettálva, erősen kipirult arccal énekelte Lili egyik belépőjét. Mikor a nagy tapsolásra ráadásul egy érzelgős románcot is énekelt, az üdvözlésre hozzá rohanók közt elsőnek érkezett Berényi Imre az ismert nevű poéta, színházi kritikus. [...] Berényi úr hazautazott, otthon jól kialudta magát és harmadnap elfeledte az egész Garahidat méltóságos Baracsékkal egyetemben... Hányszor borított lángba egy eldobott gyufaszál egész falut, egész várost! ...A gondatlan dohányzó eldobta a parázsló gyufaszálat, második lépésnél már elfeledte. A gyufa pedig meggyújt egy szalmaszálat, az lángra lobbantja a többit. Ég a kazal, a kerítés, a ház, az egész falul... A gondatlan dohányzó meg megy szép nyugodtan tovább... Berényi nem sejtette, hogy udvariasságból kiejtett szavainak milyen következményei lesznek. Baracs Gizi azon az éjjel patyolat ágyában dicsőségről álmodott. Nagy, ünnepelt díva volt, kinek meghódol mindenki, ki előtt földre borul a világ... És azóta nem volt más vágya, más álma, mint a dicsőség, mint a színpad... [...] Nem találták sehol... Felkutatták az egész házat, szomszédokat... Eltűnt!... Fehér gyertyánfa íróasztalán egy kis papírlapot találtak, arra ez volt írva: „Bocsássatok meg; így nem élhetek. Szívem a színpadra vonz. Megyek. Még hallani fogtok rólam. Gizi” 4 „Fénypontja”. 604
