Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Színmélység - SALGÓ F. LÁSZLÓ: Festett világ. Regényvázlat
És Barcsafalvi Gizella, most már ez volt a neve, megindult azon a Kálvárián, melyet majdnem mindegyik tisztalelkű, igaz művészetről álmodozó keresztül szenved. A legelső direktor, akinél próbát énekelt, a második akkordnál tudta, hogy nincs egy csöpp hangja - de szép volt. S ez még mindig elég érdem arra, hogy alkalmazza. [•••] Bájos vonásai, félszeg, bátortalan mozdulatai az ártatlant, a tisztát sejtették benne. S ez tetszett. Az előadás után egész társaság várt rá Ott leste az egész garnizon meg a civil előkelőség. Látták, hogy nem olyan, mint a többi! Hát megkezdődött rá a hajtóvadászat. A hajsza, amiről eddig a lánynak fogalma se volt. [.••] Egyiknek csak egy szavába került, s Gizellát a Népszínházhoz szerződtetik. A másik ezresekkel akarta megváltani... S a küzdelem nehéz volt, de nem tartott soká. A szép Gizella gyönge volt hozzá. Hitt a szavaknak, készpénznek vette az ígéretet. Látta maga körül folyni ezt az életet, elbukott. S akkor elhagyták. Csak ott maradt a vidéki truppnál a Népszínház helyett, csak úgy küzködött tovább is... Az örökös nélkülözés, küzködés nehéz barázdákat vont nemrég üde arcára: látta, hogy kezdenek elfordulni tőle, könnyelműbb lett. Süllyedt, egyre süllyedt... Ha néha-néha jött hír hozzá hazulról, rossz hír volt az nagyon. .. [...] S ő, amíg bejárta nélkülözések, szenvedések közepette majd az egész országot, most már nemegyszer átkozta önmagát, a színpadot nyomorúságáért, ballépéséért... III. IV. Baracsné harmadnapra, alighogy a férjét eltemették, felkerekedett a lányát megkeresni. [...] És megtalálta. Anyja könyűje mosta végig arcán a kármint s púdert.- Viszlek, viszlek ebből a szennyből, mocsokból. Velem jössz, megtisztulsz. S a lány csak annyit tudott mondani:- Vigy, vigy magaddal!... 605
