Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Portrék – Lágy fényben - KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Kis bordélyház

Megindul a durva ének,

S a csókos kéjek mámora,

Az élet olcsó örömének Csak egy halottja tűnt tova,

Feledjük el, jöjjön a csók, aláz,

S csak állt tovább a sárga ház,

A gyilkos, bűnös sárga ház.

(Zenéjét szerezte: Salgó Dezső, Magyar Kabarét. 2. köt. Gyoma, 1912. 23-24.)

Kis bordélyház

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Picike kéjnők, ti, kiket kifestett fantáziám, tiétek ez a dal, egy férfitől, kinek az álma festett s útszélre vágta már a viadal.

Kis bordélyházam, túl az óperenciákon, hadd lássa más is, nyíljék kapuja s lépjen ki onnan százezer buja kislány gyűrött selyembe haloványon. Sáros angyalkák, ti hüvelyknyi lányok, piskótatestek, kapualjban állók, idézzetek halálos éjeket, és piszkos, parfümös ruháitokban készítsetek mocsaras kéjeket.

11egyes cipőcskétek bús vágyra koppan, ha izzadt kéj mézibe forrótok, gyönyört szaglász kis sáros orrotok.

A seggecskétek két kis gumilapda, és szörp a nyálatok ezüst patakja, kéj, hogyha ültök s terpedt lábbal álltok,

579