Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Portrék – Lágy fényben - SOMLYÓ ZOLTÁN: Szűz Miléva
A nőket néztem: ez itt mily nyúlánk és fürge, mint a nyúl. És milyen telt és élveteg amaz!... A sok kéjvágyó hős aszfalt-kamasz mind sorra figyeli. Mert nékik mindegy: légyen női hús! Az ő szivüknek semmi sem gyanús - száj kell, csókkal teli! De nékem megvolt már a fantomom! Őt énekeltem már a lantomon s már átfolyt véremen: Miléva, kihez taszított a vágy! S a férfilélek ábrándokra vágy — Ő kellett énnekem! Ő kellett nékem, egyedül maga! Szemének tikkadt fényű csillaga épp úgy, mint kebele! Simító keze úgy, mint karjai, melyek között a vérét hallani! S testének láz-bele!... Ő kellett nékem jogtalan jogon, fel-felsikoltó őrület-fokon, e lélek és e test! És ahogy mentem a Nagykörúton, sötét fejemmel, mint egy teuton: őt zúgta Budapest... 4 Mikor a férfi, akit a vágy megnyergelt, megindul búsan, lehajtva fejét, útjába akad minden, ami nem kell s a szürke öröm ráönti tejét, így voltam én. Számat a vágy kimarta és egy nőhöz húzott dús ösztönöm... És száz nő is kínálta szomjas száját, hogy csókjaimmal majd megöntözöm. De nincs a férfivérnek egy atomja, amely a hűtlenségben kéjt talál! 572
