Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Portrék – Lágy fényben - SOMLYÓ ZOLTÁN: Szűz Miléva
simítani c combokat a férfivágy vasán... Mint két tejharmat rózsakörte: térden felül kis csipke, körbe s a sima gömbű térd... Még hímeső nem öntözé s amelynek párnái közé még férfitest nem ért! S két karcsú oszlop hófehéren: a lábszár... O, ha én elérem még akkor, idején: kemény nyakam köré fonom s húsába vágom homlokom és vérig marom én... S a két kis láb, két csöpp madárka! Valaki, ó, be sokszor várta, hogy ajtaján belép... Miléváé volt mindez, mind! De mind c vágyat, mind e kínt hadd mondom cl elébb!... 3 November volt. A ködös pesti est, mint nők sikos fehér nyakán a nyest, úgy folyt körül a tornyokon. A villamosok éles sikolyát a szél lódítá a nagy síkon át és a budai ormokon. A vad hideg a szíveket falá, befútt a nőknek szoknyái alá, hogy megborzongtak a csípők. A szél, a szél, minden titkok ura, kezébe minden puszta figura - a szél, a nagy ripők. Én mentem, mentem a Nagykörúton, sötét fejemmel, mint egy teuton, oly éhesen s vadul. A fogaim közt szomjúság-fulánk. 571
